Na, ezért nem jutunk ki a világűrbe- egy Asimov-novellán nevetve
Isaac Asimov egy korai novellájában elmagyarázta, miért is nem tud az ember felemelkedni a világűrbe...
Az 1950-es években járunk. egy amerikai kisváros seriff-irodájában ketten tartózkodnak: a seriff meg a helyettese. A seriff- akinek különböző üzleti érdekeltségei is vannak a városban- éppen az adóbevallásához számolgat. Felvehetne könyvelőt is, de azoktól fél. A helyettes eközben kifelé bámul az ablakon, mivel nincs ügy, amely nyomozást igényelne. Ekkor látja, hogy repülő csészealj ereszkedik le, és két férfi száll ki belőle. Pár perc múlva a két úriembert a seriff irodájában találjuk. Innentől elszabadul a humorláda, kinyílik a teteje, s félreértések sokasága bontakozik ki a szemünk előtt. A végén pedig megtudjuk a kiábrándító valóságot, azaz azt, hogy az emberiség miért nem jut ki a világűrbe.
Érdekes a cselekmény ideje: 1956-ban járunk. a szovjetek jövőre lövik fel a Szputnyikot...
Asimovnak volt humora, nem erről ismert, nem ezért szeretjük, de volt neki. Tudott nevettetni. A mélyértelmű sci-fi regények mellett írt olykor szatirikus hangvételű műveket is. A novellát magyarul a Rakéta Magazin 1990.nyári számának 22-24. oldalán olvashatjuk.
A két titokzatos úrnak nem volt igaza.
( Isaac Asimov:A vízzel borított hely. Rakéta Magazin, 1990. tavasz, 22-24.o.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése