Elhunyt Törőcsik Mari

 Már Ő sincs közöttünk. Pedig annyi szép pillanatot köszönhetünk Neki. Megédesítette a színpadot,felemelte a vászonról a filmet,és a mű,a film,a dráma elkezdett élni,járkált közöttünk,mint valami nagymami,aki épp most sütött zserbót,és arra kíváncsi,kérünk-e még.

Már Ő sincs közöttünk,aki szívével tanulta meg mások nyelvét. Beszélt fábriul,shakespeare-ül,ibsenül,és eközben nem felejtett el emberül,csilingelő-magyarul. Része volt valaminek és ha az egyszeri nézőben felébredt az ősi vágy,hogy én is,csak egy kicsit, vissza,vissza abba az egészbe,akkor csak annyit kellett tennie,hogy ránézett Törőcsik Marira,aki szelíden behúzta őt egy másik világba,ahol ott él a szeretet és az elmúlt szerelmek emléke.

Már Ő sincs köztünk,a nagy örökidő-hordozókkal,Kiss Manyival,Bessenyeivel, és a többiekkel,játszanak együtt valami furcsa,égi de mégis evilági társulatban,ahol Törőcsik Mari valami furcsa fáklyát tart a szívén,ezredévek szavait,apró kézmozdulatait,mögöttesbe ívelő kérdéseit,kecses suttogásait aranyozza be kellemes,harmonikus zenével. Törőcsik Mari,menj tovább,kösd össze múltat  a jelennel és jövővel és játszd el az örök időket a bámuló sokaságnak-és légy nyugodt,lesz,aki vigyázza lépteid.Ámen.