A mezőfüggő,a mezőfüggetlen,meg a pszichológus

Olvasom Katona Nóra és Oakland Thomas:Tanulási stílus:egy integratív megközelítés című publicisztikáját ( Alkalmazott Pszichológia,1999/1.,17-29.). A első részben összegzik azokat a tanulói-tanulási  típusokat és ellentétpárokat, melyek az elmúlt évtizedek pszichológiai szakirodalmában napvilágot láttak. 
Az 1970-es években, az amerikai pszichológiában terjedt el a mezőfüggő-mezőfüggetlen ellentétpár. A mezőfüggő örömét leli az apró részletekben, a mezőfüggetlen viszont a tágabb öszefüggések felfedezésében talál sikerélményt. ( A szakirodalmi hivatkozásokat lásd a tanulmány szövegében!). 

Még szerencse, gondolom én, mint 21. századi Olvasó, hogy ez a szemlélet nem terjedt el a magyarországi szakirodalomban, illetve a tömegmédiában. Netán az iskolai gyakorlatban. Merthogy leegyszerűsítő butaság az egész. Minden ember egyszerre mezőfüggő és mezőfüggetlen. Jómagam az élet bizonyos területein mezőfüggő vagyok, élvezem a kis pici részleteket, az apró nüanszokat. Életem más aspektusaiban viszont mezőfüggetlen vagyok, nem érdekelnek az apró, mitugrász kis részletek, inkább a nagy általánosságokra összpontosítok. S szerintem minden ember így van ezzel, nagyon ritka lehet a vegytisztán mezőfüggő vagy -független ember. Akkor a filozófusok nem főznek? A mérnökök nem foglalkoznak az ajtókkal, csak a szerkezet egészével? És akik főznek, sohasem filozofálnak? dehogynem. Ez az egész modell végtelenül eegyszerűsítő, már gyermekekre vonatkoztatva sem igaz, nemhogy bonyolult jellemű felnőttekre. 
A tanulmányt azért megdicsérném, kiváló, jól ismerteti a Jung-féle temperamentumon alapuló tanulástípusokat.