Misztikus falu,zajos város:Francisco de Oraá költeményéről

 Francisco de Oraá (1929-2010) kubai költő volt, műveiben azt a jellegzetes mediterrán hangulatot, azt a forróságot ábráolzta, mely végikíséri egy kubai átlagember életét. Város, város című verse a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban jelent meg, (1975/7. szám), fordította Csuday Csaba.

A rímtelen szabadvers három részből áll. Az elsőben a mediterrán falut ismerhetjük meg: fehér házak, almásládák illata, a tenger közelsége, hullámai, sajátos milliője- de mindemögött ott van egy sajátos, negatív misztikus, a halottaknak, az ősi babonáknak valami elementárisan rossz és félelmet keltő kultusza, Szerelmes hltak, gyóntatók, a pokolból az egekbe repülő galambok- Oraá nagyon erőteljes, ugyanakkor nagyon eredeti metaforákkal érzékelteti számunkra ezt a már ködbe veszett, egykor-volt falusi világot. 

A második részben hirtelen a városba csöppenünk. Egymásba érő házak, nyomor, éhbérért küszködő férfiak, otthon, a háztartást vezető asszonyok, mindenfelé baloldali tüntetések, robbanások, politikai szervek által üldözött, bujkáló emberek. Semmivel nem jobb a város, mint a faul, csak itt másféle babonákkal, tévhitekkel kell megküzdeni.A város zajos, lelki békét találni itt lehetetlen- sugallja versében a kubai költő. 

A harmadik rész egyfajta szintézis. Hol élhet boldogan az ember, ha faluban sem és városban sem? Oraá válasza teljesen magától értetődő: a költészetben. A vers emeli ki az embert környezetéből, szabadítja mg évszázados bűneitől, a versben találkozik az egyén és a kozmosz. Ugyanakkor a vers, valamelyest, városias- tehetnénk hozzá- a versek többségét városokban írják. A város másik arca, jobbik arca tehát a költő. 

Ajánljuk ezt a verset minden irodalomkedvelőnek. Nagyon szép, s főkét az első része, egészen eredeti. 

Tudomásunk szerint a Nagyvilág foyóiratnak nincs élő internetes kiadása, de lehet, hogy tévedünk. A régi számok tartalomjegyzékét itt megtalálja.