Emlékezés,trauma és elhallgatás egy kitűnő novellában

 Akit érdekel az egyéni és történelmi emlékezet kérdése,feltétlenül olvassa el Miklya Luzsányi Mónika:Hencida című novelláját!A Jelenkor című,kiváló folyóiratban jelent meg(2006.április,401-405.oldal).

Egy "sürített" családtörténetet olvashatunk ebben a műben. Történetet,mely apró mozaikdarabkákból áll össze. Az elbeszélőnek nincs is szándékában hagyományos,19.századi értelemben vett lineáris történetet összeállítani. Pontosan azáltal lesz a történet évtizedeket átívelő kerek egész,hogy nem ismerjük minden mozzanatát. Az elhallgatás,a csend is a történések része. Amire nem vagy nem jól emlékezünk,az is fontos,mert identitásképző erő lehet. És a kert,mint motívum-mennyire más,mennyire eltér a nagy kkasszikusok kert-ábrázolásaitól,ha jön egy idegen ember,és átveszi a kertben a hatalmat. Irányít a saját otthonodban. Nem feltétlenül rossz szándékú,de mindent elront.

Nem szeretnék részletesen szólni a novella harmadik,mindent meghatározó eseménysorozatáról,szeretném,ha Ön,Kedves Látogató,megkeresné a folyóirat-számot (szerintem biztos,hogy van olyan digitális platform,ahol elérhető,ha nem,akkor maradnak a nemzeti és megyei könyvtárak),és maga olvasná el. Mert döbbenet ami itt olvasható ,az egész huszadik századi magyar történelem néhány oldalban. Az emlékezés és elhallgatás története,a múltbéli és jelenbéli traumák története. Abba is belegondolhat az Olvasó,mintegy mellékesen,hogy ha alaposan átvizsgálná saját szülei és minden felmenői papírjait,akkor vajon mi derülne ki...

Miklya Luzsányi Mónika:Hencida című prózai műve a 21.századi magyar irodalom maradandó értéke. Talán-remélem,hogy igen-idővel bekerül az egyetemi kurzusok tananyagába. Nagyon lényeges dolgokról szól művészi fokon a Szerző:történelemről,traumáról,emlékezésről,elhallgatásról.