Képzőművészet:A rajz kapcsolata a festménnyel

 Az Új Írás című folyóirat 1975.májusi számának 80-82. oldalán jelent meg Illyés Mária: Barcsay Jenő rajzairól című írása. Nagyon magas szintű képzőművészeti jártasságról tanúskodó írás. Szakértőként elemzi az akkor hetvenöt éves mester rajzait, rézkarcait. Ám felvet egy ennél általánosabb, a képzőművészet egészére kiterjedő kérdést is. Mégpedig azt, hogy egy festő munkásságában milyen viszony áll fenn a rajzok és a " valódi" festmények között. 
A reneszánsz kortól kezdve a rajzot a festészet afféle előiskolájának, az anyaggyűjtés legjobb módjának tartották. Vannak festmények, melyhez több száz grafikai előtanulmány készült. Később aztán ez a viszony változott, a grafika, a rézkarc mindinkább önálló művészeti ággá vált ( recenzens hozzáteszi: ez nem kis részben a 16.században megjelenő új tudománynak, a térképeszetnek is köszönhető.A koraújkori térképek valóságos művészeti alkotások.). A festészet és a rajz mindinkább elvált egymástól, s bár az olajfestményekhez, akvarellekhez továbbra is készülnek rajz-előtanulmányok, a grafika, a tusrajz önálló életre kelt. Barcsaynál - ahogy Illyés Mária írja- a festészet és a rajz elválik egymástól, különösen megfigyelhető ez a dunántúli tájakat ábrázoló rajzoknál. A vonalak kezelése teljesen más. 

Van azonban még egy oka a grafika és a festészet elkülönülésének, ez pedig egy- pontosabban kettő- igen prózai ok. 1.Idő 2. Pénz. A grafika sokkal olcsóbb és hamarabb elkészül. Ez a két tény pedig sok képzőművészt fordít e műfaj felé. 

Illyés Mária cikke kitűnő, jó lenne, ha a magyar sajtóban, médiában legalább ilyen színvonalú művészetkritikák jelennének meg. Nem ítélkező, inkább az életműre rácsodálkozó, kérdező szemléletű írás. Kiváló.