A nürnbergi per (1946) és máig ható következményei

 Sokszor előfordul, hogy az Olvasó komoly témákról a legérdekesebb, legváratlanabb helyen talál érdekes, figyelemreméltó cikket-publikációt. A Magyar Narancs 2021.október 21-én megjelent számának 24-26.oldalán olvashatjuk Barotányi Zoltán:A velünk élő precedens. A nürnbergi per 75. évfordulója című írását, mely számtalan új, a magyar közönség előtt eddig nem ismert adalékkal, szemponttal gazdagítja a nürnbergi perről szóló ismereteinket.

Megtudhatjuk, hogy már 1943-ban felmerült, hogy eljárást indítsanak a náci vezetők ellen. Winston Churchill statáriális módon akart végezni velük, ezt azonban Roosevelt és Sztálin nem helyeselte. Megtudjuk azt is, hogy a szovjetek eredetileg Berlinben kívánták lebonyolítani a pert, de mivel a város széjjel volt lőve, inkább Nürnberg mellett döntöttek.Nehéz volt megegyezni.
Számomra igen meglepő információ volt, hogy már az I. világháború után is történtek felelősségrevonások Németországban, mégpedig Lipcsében, ahol ötven ember kapott a vártnál kisebb büntetést. Ez hivatkozásul szolgált arra, hogy 1946-ban az állam kizárólagos felelősségét illetve az egyéni felelősség másodlagosságát emlegető védőügyvédi érveket félresöpörjék.
Barotányi Zoltán sorra végigveszi, mi az, ami szerepelt a vádiratban, és mi az, ami kimaradt. Nem említették például a Molotov-Ribbentrop- paktumot és következményeit Lengyelország sorsára nézve. A szövetségesek bűneit sem emlegette a vádirat. Ez volt viszont az a per, ahol először krült be vádiratba Raphael Lemkin 1944-ben megalkotott fogalma, a genocídium. Nagyon fontos, hogy a nürnbergi pernek jogtörténeti hatása is lett: 1950-ben az ENSZ írásba foglalta hét nürnbergi elvet. Jómagam ebből két nagyon fontosat emelnék ki:
- a nemzetközi jog erősebb, mint a nemzeti jog
- a felsőbb parancs nem mentesít a felelősség alól
Ezen két elvről külön-külön is lehetne egy óriási cikket írni. Napjaink diktátorai ugyanis a nemzetközi jogot felrúgva fogadtatnak el nemzeti hatáskörre kiterjedő törvényeket, amelyekre hivatkozva aztán legitimnek tüntetik fel saját uralmukat...de ez már tényleg egy másik cikk témája lehetne.

Barotányi Zoltánnak a Magyar Narancsban megjelent cikke nagyon okos, objektív, nem elfogult. Kitűnő példája a történelmi ismeretterjesztésnek- aki ezzel foglalkozik, feltétlenül olvassa el. Ajánljuk ezen kívül tanároknak, történelem iránt érdeklődő diákoknak.