Nauru,ahol a túl gyors modernizáció majdnem tönkretette az országot

 A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Dale van Atta:Az eltékozolt Édenkert című írását,amely Nauru történetét foglalja össze. Naurut sokáig mint óceániai természeti paradicsomot tartották számon,Ausztráliából járták ide üdülni a tehetősebbek. Aztán az 1950-es években egy laboratóriumában unatkozó mérnök foszfátnyomokat vett észre egy fán. Ezzel Nauru sorsa eldőlt. A kis sziget a világ legnagyobb és legjobb minőségű foszfátkincsével rendelkezett. Megindultak az ausztrál,az új-zélandi,az amerikai bányatársaságok. Nauru szegény kis szigetből gazdag ország lett.

Dale van Atta szerint ezzel kezdődtek a bajok. Már a függetlenség kikiáltását követő első elnök,Hammer DeRoburt alatt a jóléti kiadások elképesztő méreteket öltöttek. A 21 000 lakosú szigetországban két kórház épült,mindenkinek ingyen járt az egészségügyi ellátás és az oktatás,sőt,még a repülőjegy is. Ezek a kiadások évről-évre nőttek,s ezt a kiadásnövekedést egy darabig ellensúlyozta a foszfátból származó növekvő bevételek.Csakhogy kiderült:annyi foszfát mégsincs a szigeten,hogy örökre elég legyen. A bevételek csökkentek,megjelent a korrupció,a cikk írásának idején pedig Nauru gyakorlatilag csődbe ment.

Dale van Atta a csőd okát egyfajta sajátos mentalitásban,a túlzott mának élésben,állami szinten támogatott hedonizmusban találja. Ez részben igaz is. Csakhogy a dolog kissé összetettebb. Véleményem szerint itt arról lehet szó,hogy a társasalom nem tudta feldolgozni a gazdasági sikert. Túl gyors volt a technológiai modernizáció,az emberi gondolkodás nehezebben alkalmazkodott. Nem tudtak tradicionális társadalomból modern ipari társadalommá válni. Súlyos hiba volt a foszfát monokulturizálása is. A kormányok között akadt olyan,mely tett erőfeszítéseket a polikultúrás,diverzifikált gazdaság megteremtésének irányába,pl.naurui fiatalokat küldtek ausztrál és új-zélandi egyetemekre. Ám minddn idők legnegatívabb felsőoktatási bemenet-kimenet értékét produkálták:a beiratkozott hallgatók mindössze 13 százaléka jutott el a diplomáig. Nauru tehát,rövid független története során,permanens szakemberhiánnyal küszködött. 

A tradicionális,ugyanakkor hedonista néplélek,a kormányok ügyetlensége és a monokultúrás gazdaság együttesen okozták Nauru vesztét. De csak majdnem. A Reader's Digest cikkének megjelenése óta a kis szigetország újra talpra állt,s ha jóléti paradicsomról többé nem is beszélhetünk,remélhetőleg sikerül Naurunak a visszatérés a nemzetközi gazdasági porondra.