Írott és elektronikus média régen és ma

 A Reader's Digest a világ egyik vezető nyomtatott médiaterméke. Nagyon változatos,igazi,vérbeli magazin,sok külónböző korú és érdeklődésű Olvasó számára nyújt tájékozódást,szórakozást. A 2006.februári számban olvashatjuk Levon Sevunts írását,melynek címe:"Darfúr. Harc az életért". Azért tartom kitűnőnek ezt a tudósítást,mert röviden,néhány mondatban összefoglalja a konfliktus etnikai-politikai-gazdasági okait,de mégsem erre helyezi a hangsúlyt. Nem a "magas" történelem a lényeg,hanem az egyszerű kisember,az éhező tömegek helyzete. Sevunts kiemeli egy kétéves kisfiú történetét,aki már elvesztette az étvágyát,nem akar enni. A tudósítás végül happy enddel végződik,mert Hari végül visszanyeri az étvágyát,hála a Szerző által adományozott szárított datolyának.  Egy háborús konfliktusban ezek az igazi győzelmek. Amikor a legvédtelenebbek,az éhező asszonyok és gyerekek kapnak még egy lehetőséget,eljut hozzájuk a segítség. A remény mindig ott van,még a legnehezebb,legem

 Sugár András a huszadik század-végi- huszonegyedik század eleji magyar közmédia egyik meghatározó arca volt. Jómagam gyerekként és fiatalként láthattam, de ha feltűnt a képernyőn, azonnal otthagytam éppen aktuális elfoglaltságomat, és néztem. Néztem a riportjait, a nagyon izgalmas és korrekt tudósításait, hallgattam a véleményét ( már amikor hagyták neki elmondani). Sugár András az egyik utolsó olyan médiaszemélyiség volt, akitől tanulni lehetett. Nemcsak látásmódot, politikai kérdésekben elfoglalt véleményt, hanem magát a felfedezés örömét. Sugár András felfedezte nézőinek, hallgatóinak a világot. Örökké hálásak leszünk érte.  Sugár András 2021.júliusában, 88 éves korában távozott el közülünk. Hiány, űr maradt utána. 

 Jovánovics György a modern magyar szobrászat egyik legnagyobb alakja. Az Új Művészet c.folyóirat 1995/6.számában Marosi Ernő esszéje méltatja a kiváló művész munkásságát. Nagyon érdekes gondolatokat vet fel Marosi Ernő az ún."akademikus művészettel kapcsolatban. Jovánovicsot ugyanis ebbe a kategóriába sorolja,nem konzervativizmusa,hanem hatalmas műveltsége,a külvilágban való elképesztő tájékozottsága okán. Szintúgy helytálló a reneszánsz korabeli művész-eszménnyel egybevetni Jovánovics munkásságát. Marosi Ernő kitűnő cikke nagyon magas szinten értékel egy nagyon magas színvonalat képviselő művészt,mindezt úgy,hogy az írás nyelvezete,stílusa,gondolatvezetése minden művelt magyar ember számára érthető marad. Nagyon színvonalas,reprezentatív a képanyag. Nagyon eredeti téma a Sejt-tervek című sorozat. Az anyag kis részecskéjéről van szó,s a modern művésznek tudnia kell mikroszkopikus tartományokban is gondolkodni. Számomra ez a szobor üzenet:a technicizált világban a plasztikának is

 Az Élet és Tudomány c.folyóirat 2020.47.számának 1475.oldalán olvashatjuk Szabó Márton cikkét A dinoszauruszkirály fájós fogai címmel. Az írás egy Sou fantázianevű T-Rexről szól,akinek fájtak a hátsó fogai,mivel egy trichomonoázis nevű betegség támadta meg őket. A cikk azzal a végső gondolattal zárul,hogy szegény Sue bizonyára csak nagy fájdalmak közepette tudott táplálkozni. Rendszerelméleti megközelítésben azt gondolnánk-egy kissé most elkanyararodunk Szabó Márton cikkétől-hogy minél nagyobb egy élőlény és minél több foga van,annál kevésbé számít egy-egy fájós fog. Pedig nem így van. Mert minél nagyobbak azok a fogak,annál jobban fájnak,annál jobban igénybe veszik az agy és a test fájdalomközpontjait. Kiterjesztve:minél nagyobb egy szervezet,egy-egy fontos elem kiesése annál jobban megviselheti,hiszen az a bizonyos elem sokkal szorosabb érintkezésben van az irányítással,illetve sokkal nehezebben távolítható el,mint egy kisebb szervezet esetében. Ha egy nagyvállalat könyvelője felmon

 Nem ma kezdődött a klímaváltozás kutatása. Már a 19.század természettudósai is feltették maguknak a kérdést:hogyan alakul majd a Föld éghajlata?Felmelegedés vagy lehűlés várható? A BBC History történelmi folyóirat 2017.júliusi számának 36-38.oldalán olvashatjuk Hágen András kitűnő cikkét,címe:Kossuth Lajos,a meteorológus. A cikket végigolvasva kiderül,hogy Kossuth,emigrációs magányát enyhítendő,a természettudományok tanulmányozásával múlatta idejét. Hetven éves korában felmászott Európa legmagasabb hegycsúcsára,a Mont Blancra,hogy egy ritka növényfaj példányával gazdagítsa gyűjteményét. Komoly szakfolyóiratokat járatott és olvasott. Kritikai tanulmányt írt Nyáry Jenő Aggtelekről szóló könyvéről. Korát megelőzően bizonyította a Milankovic-Bacsák-elméletet(hogy ez pontosan micsoda,kiderül a BBC History cikkéből. De hogyan foglalt állást Kossuth a klímaváltozással kapcsolatban?Nos,szerinte a Föld egy nagy lehűlés közepén van,s hamarosan elérkezik egy újabb "jégár-korszak",azaz

 Mit szólna hozzá,ha beteg muskátlijához vagy barackfájához ugyanúgy tudna telefonon vagy interneten növényorvost hívni,mint ahogy a beteg állatokhoz állatorvost? Dohy János(1905-1990)pontosan ezt akarta amint az Vinczeffy Imrének a Debreceni Szemle című kulturális folyóirat 1998/1.számában közzétett tanulmányából kiderül. Dohy János azt szerette volna,ha a magyar agrár-felsőoktatásban,a világon elsőként,növényorvosokat is képeznének. Tehát,ha egy kertésznek gombás lesz a barackfája,nem innen-onnan,magazinokból meg a netről oldja meg a problémát,hanem szakképzett növényorvos segítségét vegye igénybe. Az már mondjuk más kérdés,hogy hamvadó szirmú muskátlijukhoz hányan hívnának növényorvost.... Amint az lenni szokott,mármint:amint az Magyarországon lenni szokott,az ötletet kapásból elvetették. Ráadásul Dohy professzort  belekeverték az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz nyomán kibontakozó koncepciós perbe. Öt évet le is ült,azután szépen lassan engedték vissza a felsőoktatásba. 85 évesen ha

 John Milton költő,a 17.századi európai irodalom egyik legnagyobb alakja,Az elveszett Paradicsom című csodálatos mű alkotója,igencsak politikus természetű ember volt. A kor,amelyben élt,az angol polgári "forradalom'kora,szinte aranybánya volt a politika iránt érdeklődő embereknek.  Ez volt Angliában a modern tömegmédia kibontakozásának időszaka is. A különböző vallási és politikai olykor foglalkozási csoportok sorra jelentették meg saját,néhány ezer példányban megjelent lapjaikat. Volt saját újságja a royalistáknak,a mérsékelt ellenzéknek,a puritánoknak,a kereskedőknek,szóval,szinte mindenkinek. A lapok elszaporodásával azonban terjedtek a hamis információk is,no meg mindenféle okkult babonák,igénytelen nyelvezet. Sok egyházi személy féltette a hagyományos brit értékeket. Ezért aztán,némileg különös módon,az az angol parlament fogadta el a szigorított cenzúratörvényt,amely állítólag az angol nép szabadságáért küzdött. Miltonnak ez már sok volt. 1644-ben felszólalt, és kiadta A