Dohy János,a növényorvosok meg a sortűz

 Mit szólna hozzá,ha beteg muskátlijához vagy barackfájához ugyanúgy tudna telefonon vagy interneten növényorvost hívni,mint ahogy a beteg állatokhoz állatorvost?

Dohy János(1905-1990)pontosan ezt akarta amint az Vinczeffy Imrének a Debreceni Szemle című kulturális folyóirat 1998/1.számában közzétett tanulmányából kiderül. Dohy János azt szerette volna,ha a magyar agrár-felsőoktatásban,a világon elsőként,növényorvosokat is képeznének. Tehát,ha egy kertésznek gombás lesz a barackfája,nem innen-onnan,magazinokból meg a netről oldja meg a problémát,hanem szakképzett növényorvos segítségét vegye igénybe. Az már mondjuk más kérdés,hogy hamvadó szirmú muskátlijukhoz hányan hívnának növényorvost....

Amint az lenni szokott,mármint:amint az Magyarországon lenni szokott,az ötletet kapásból elvetették. Ráadásul Dohy professzort  belekeverték az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz nyomán kibontakozó koncepciós perbe. Öt évet le is ült,azután szépen lassan engedték vissza a felsőoktatásba. 85 évesen halt meg,betegen. 

Dohy János nevét fel kellene vésni a magyar tudomány halhatatlanjainak panteonjába,ötletét pedig,a növényorvosokról szólót,szépen lassan,két lépcsőben kellene megvalósítani. Először a nagyüzemekben,aztán pedig magánszemélyek,kiskertek szintjén. Hány és hány kivágott gyümölcsfa vagy szőlőtőke menekülne meg...Ja,és gyakrabban kellene emlegetni Dohy professzor nevét a médiában. Vinczeffy István írása egyébként kitűnő,tárgyilagos,pontos.