Hitel, 2017/12.
A Hitel című folyóirat az elmúlt évtizedekben a magyar literatúra egyik vezető sajóorgánumává nőtte ki magát. Nemcsak szépirodalmi, hanem közéleti, történelmi, művészetelméleti írásokat is közöl.
A 2017. évi 12. szám tartalmából:
Ágh István gyönyörű versekkel jelentkezik, különösen a Vörös kánikulsa emelkedik ki a sorból: egyszerre közélati, létösszegző és tájleíró vers. Ritkán olvashatunk mostanság ennyire jó, klasszikus formavilágú költeményeket.
Lezsák Sándor az Azonnali versek órája című költeményével felülmúlja az előzetes várakozásokat. A Pilinszky Jánosra emlékező költemény pedig könnyeket csal az ember szemébe- nem tudni, hogy ez volt-e az eredeti alkotói szándék...
Weöres Sándor poétikájával több tanulmány is fogalkozik, Falusi Márton szerint Nemes Nagy és Rákos Sándor is az ő poétikájából töltekezett, jómagam ezt kissé másképp látom: szerintem többen, egymástól függetlenül, a maguk zsenialitásának köszönhetően jutottak el hasonló célokig.
Van egy írás, mely minden Olvasót vitára késztethet. Ez pedig az folyóirat nyitó tanulmány,a Gyurácz Ferencnek a populizmusról írt cikke. Kissé úgylátom, hogy a kereszténység, a népi írók, valamint a migráció egymásra tükröztetésével egymáshoz valójában nem passzoló dolgok kerülnek egy kalap alá. Valahogy másképp kellett volna ezt az amúgy jó koncepciót megvalósítani...
Döbrentei Kornél versét pedig egyszerűen túlírtnak tartom. Kiválóan megalkotott költői képek váltakoznak számomra unalmassá váló szövegrészekkel. Remélem, Döbrentei nem pályázik Magyarország legújabb hosszúvers-írója címére, mert nem neki való.
A Hitel folyóirat mindezek mellett még számos érdekes, figyelemreméltó írást tartogat, szánjunk rá ídőt!
A 2017. évi 12. szám tartalmából:
Ágh István gyönyörű versekkel jelentkezik, különösen a Vörös kánikulsa emelkedik ki a sorból: egyszerre közélati, létösszegző és tájleíró vers. Ritkán olvashatunk mostanság ennyire jó, klasszikus formavilágú költeményeket.
Lezsák Sándor az Azonnali versek órája című költeményével felülmúlja az előzetes várakozásokat. A Pilinszky Jánosra emlékező költemény pedig könnyeket csal az ember szemébe- nem tudni, hogy ez volt-e az eredeti alkotói szándék...
Weöres Sándor poétikájával több tanulmány is fogalkozik, Falusi Márton szerint Nemes Nagy és Rákos Sándor is az ő poétikájából töltekezett, jómagam ezt kissé másképp látom: szerintem többen, egymástól függetlenül, a maguk zsenialitásának köszönhetően jutottak el hasonló célokig.
Van egy írás, mely minden Olvasót vitára késztethet. Ez pedig az folyóirat nyitó tanulmány,a Gyurácz Ferencnek a populizmusról írt cikke. Kissé úgylátom, hogy a kereszténység, a népi írók, valamint a migráció egymásra tükröztetésével egymáshoz valójában nem passzoló dolgok kerülnek egy kalap alá. Valahogy másképp kellett volna ezt az amúgy jó koncepciót megvalósítani...
Döbrentei Kornél versét pedig egyszerűen túlírtnak tartom. Kiválóan megalkotott költői képek váltakoznak számomra unalmassá váló szövegrészekkel. Remélem, Döbrentei nem pályázik Magyarország legújabb hosszúvers-írója címére, mert nem neki való.
A Hitel folyóirat mindezek mellett még számos érdekes, figyelemreméltó írást tartogat, szánjunk rá ídőt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése