1960-as évek:Változott a felszólító mondat hanglejtése a magyar nyelvben

 A magyar nyelvben,ha kérést intézünk valakihez vagy utasítunk valakit,azt általában felszólító mondattal tesszük. Az 1960-as években Magyarországon változott a felszólító mondat dallama,hangsúlyozása. Megjelent a kérdő-felszólító mondat,mely mind a mai napig széleskörűen használatos nyelvünkben.Mind a hétköznapi beszédben,mind pedig a média nyelvében.

A kutatók közül előszőr Fónagy Iván figyelt fel a jelenségre. A Magyar Nyelvőr című folyóirat 1966/2.számában( 121-137.oldal) tette közzé Api,figyelj ide!című,nagyon fontos és releváns tanulmányát. Fónagy olyan,a mindennapi életben használt mondatok dallamát vizsgálta,mint Api,figyelj ide!Tessék félretenni!Tessék csak beengedni!Szóljatok,ha éhesek vagytok!Hozd csak ide azt a könyvet!

Bizony,mindegyik vizsgált mondatban ott az a bizonyos,korábban csak a kérdő mondatokra jellemző hirtelen dallamkiugrás és hangsúly-emelkedés. Megjelent tehát a kérdve felszólítás. Igazából ez egy hatodik mondatfajta,csak az iskolában a mai napig nem tanítják,nem értem,hogy miért.

Fónagy megvizsgálta korabeli 13 évesek mondathasználatát. Két órán át figyelte őket. A 126 felszólító mondatból 59 volt kérdő dallamú. Egyértelmű tehát,hogy-különösen a fiatal korosztályok esetében-változott a felszólítás hanglejtése. S az akkori fiatalok ma már idősek.

Fónagy Iván kutatásai óta sok idő telt el. Fejlődtek a hanglejtéskutatás eszközei,bevonták a kísérletekbe a komputereket. De ez a Fónagy-tanulmány,ez igen,ez korát megelőző,innovatív. Ajánlom minden nyelvésznek és irodalmárnak.