A magyar irodalom líraközpontúságáról

A magyar irodalom iránt érdeklődőknek mindenképpen rdemes elolvasni az Alföld folyóirat 2003/4. számában a tragikus sorsú Borbély Szilárd esszéjét, melynek címe: Hét elfogult fejezet a magyar líráról. 

2003 volt az az év, mikor is megszületett Magyarország első irodalmi Nobel-díja, mégpedig Kerrtész Imre volt a díjazott. Nagyon nagy politikai-és tegyük hozzá: emberi, szakmai- vitákat váltott ki a díj odaítélése. Borbély Szilárd nem ezekkel a vitákkal foglalkozik, hanem azzal, hogy a magyar irodalom alapvetően líra-középpontú irodalomként határozza meg önmagát, míg Európában inkább a magyar próza alkotásaira figyelnek. Azt gondolom, ez húsz évvel a tanulmány megjelenése után is igaz. Ha fel kellene sorolni 19.századi alkotókat, a legtöbb ember költőket sorolna. Ugyanez a helyzet a 20.századdal. 
A huszadik század végén- mutat rá Borbély- megszülettek újabb műfajok, pl. a slam-poetry, illetve az interneten is terjedni kezdett az irodalom. 
Ma,2023-ben vajon líra-centrikus a magyar irodalom? azt gondolom, az. De ez következik irodalmunk múltjából. Ha a 19.századra gondolunk: bármennyire is szeretem Jókai, Eötvös, Ambrus Zoltán és mások prózáját, ki kell mondani: Petőfi, Arany, Madách jobban meghatározza a magyar irodalmi tudatot, mint ők. 
Az, hogy a magyar költészetet nem értik külföldön, arra pedig annyit tudnék mondani, hogy lassan már Magyarországon sem értik a magyar költészetet....A tanulmány egyébként kitűnő.