1959.február:Tézisek a magyar irodalomról a Társadalmi Szemlében

 A magyar írók jelentős része,s a Magyar Írószövetség,kulcsszerepet töltöttek be az 1956-os Forradalom és Szabadságharc során. Éppen ebből kifolyólag a Kádár-hatalom feloszlatta a Szövetséget. A forradalom után több írót elítéltek,többen kūlföldre menekültek,azaz disszidáltak. Az irodalmi élet,dacára az újonnan alapított folyóiratoknak,gyakorlatilag elhalt.

Aztán 1958.körül bekövetkezett egy lassú olvadás. Írók és hatalom közeledni kezdtek egymáshoz,hiszen mindkettőjüknek szüksége volt a másikra. Megjelent 1958-ban egy népi írókról szóló írás,aztán 1959.februárjában a Társadalmi Szemle című kommunista elméleti folyóiratban Tézisek.  A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről című írás.

Nem túl hízelgő az írókra nézve. Az Írószövetség nyíltan ellenséges volt a szocializmussal,név szerint megemlítik Illyés Gyulát és Tamási Lajost. Az írók,legalábbis a tanulmány szerzője szerint,a Nagy Imre-féle revizionista irányzat uszályába került. Az "ellenforradalom"alatt az Írószövetség szembefordult a hatalommal és a felkelőket támogatta. A mai napig jellemző egyes írókra az eszmei tisztázatlanság.

De-és jön a retorikai fordulat-1956.után,a konszolidációval,egyre több író ismerte fel és el a párt vezető szerepét,irodalmi életūnk fejlődött ( Szerző szerint e fejlődési folyamatba illeszkedik Berkesi András:Októberi vihar című könyve),jön a tehetséges új nemzedék,a könyvtárak statisztikái szerint egyre többen olvasnak,stb. 

A kádári hatalom tehát kezet nyújtott az íróknak. Ezt jelzi a Társadalmi Szemlében megjelent cikk. Igaz ugyan,ezt sugallják ezek a Tézisek,hogy még nem vagyunk egy hullámhosszon,de lehetūnk. Ha az MSZMP irányítását elfogadjátok,újra lesz magyar irodalom. És elfogadták,mert nem volt más választásuk.Megszületett az első komolyabb kádári kompromisszum.

Amit aztán követett sok másik.