Wachter Jenő,a magyar sport tragikus sorsú kiválósága

 A magyar sport története telis-teli van tragikus sorsú hősökkel,olyan emberekkel,akiknek nem adatott meg,hogy sikereikért megkapják a méltó elismerést. Wachter Jenőre,a tragikus sorsú hegymászóra emlékezik Dr.Polgárdy Géza:" Szilaj voltál,mint bérci zerge..." című cikke,mely a Magyar Turista c.folyóirat 2007.júliusi számában jelent meg,a 44-45.oldalon olvasható.

Wachter Jenő 1887-ben született,egyetemistaként egyike volt a "tátrai triász"tagjainak. Már öt magas csúcsot is megmásztak,amikor 1907.augusztus 8-án Wachter Jenő lezuhant a Magas-Tátra Simon-torony nevű csúcsáról és szörnyethalt. Az utólagos vizsgálatok azt derítették ki,hogy a kötéllel volt valami probléma. Belül ugyanis közönséges kenderkóc volt...Wachter Jenő húsz évesen távozott az élők sorából. Ha még tíz évet köztünk marad,egészen biztosan Európa legjobb hegymászójává válik.

Dr.Polgárdy Géza cikke méltó megemlékezés a tragikusan ifjan elhunyt hegymászóról. Az Olvasó szinte azonosul a korral és a hellyel,szinte érzi a bőrén a Tátra hűvös levegőjét. Elképzeljük,milyen lehetett századfordulós sportöltözékben két-háromezer méter magasan a kötélen függeni. 

A "tátrai triász"jelentősége a magyar hegymászósport történetében felbecsülhetetlen. Minössze két szezon alatt megmászták szinte a Tátra összes jelentős csúcsát,a maihoz képest nevetséges felszerelésekkel. Nekik nem volt mintájuk,mentoruk,tanítómesterük,nekik mindent maguknak kellett elsajátítani,az esetlegesen felmerülő problémákat pedig improvizative megoldani. Igazi úttörők voltak,lánglelkű zsenik.

Jó volna,ha a magyarországi sajtó,média többet foglalkozna a tátrai triász (Horn K.Lajos,Serényi Jenő,Wachter Jenő)alakjával,tetteivel.1945 után valahogy elfelejtették őket. Újra fel kellene őket fedezni.  Megérdemelnék.