Történelem:Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás egy gyermek szemével

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc után keservés hónapok következtek Magyarország történetében. A Kádár-korszak megtorló gépzete beindult:szinte semmiért ítéltek embereket halálra vagy hosszú börtönbüntetésre.
De hogyan festett a megtorlaás időszaka egy hétköznapi magyar család életében? Erről bizony a történeti kutatások csak igen visszafogottan szólnak. A szépirodalom azonban módot ad arra, hogy az egykori áldozatok kibeszéljék, kiírják magukból múltjuknak ezt a keserves fejezetét. 
Így tett Zsámboki Mária is. Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2010/11.számában olvashatjuk a különös című ...hétrevároma...című elbeszélését. A cím a harmincas évekbeli sláger ( refrénje:Hétre ma várom a Nemzetinél/ott, ahol a hatos megáll) parafrázisa:a csiriviri szerelmes dalból itt érzelmekkel teli találkozás lesz. 

A történet a következő ( nem áruljuk el az egészet, csak belekóstolunk):egy kamaszlány szemszögéből ismerjük meg egy család 1956 utáni történetét. Az apát hét évre ítélték ellenforradalmi cselekményekben való részvétel miatt, ráadásul kiderül, hogy korábban az apa szeretőt tartott. Az anya teljesen elfordul férjétől, és levelet irat lányával ( aki a narrátor), miszerint megtagadják apjukat. A lányt hosszú ideig mardossa a szegyen emiatt a levél miatt. Nagymamához költöznek, apjuktől még a börtönből küldött ajándékot sem fogadják el.
Amikor az elbeszélő tizenhét éves lesz, megtudja,hogy apját harmadolással kiengedték, találkozni akar vele. Vajon létrejöhet a találkozó minazok után, ami történt? Az apa meg tud bocsátani gyermekeinek? És a már felnövekvő gyermek hogyan látja apját?

Nagyon megfogott a történet. Zsámboki Mária műve mind történelmi, mind szépirodalmi szempontból igencsak remek, figyelemreméltó. Szerves része- a szerencsére egyre gazdagodó- 1956-ról szóló magyar elbeszélő irodalomnak.