Darvas Ágnes a gyermekszegénységről- Vigília, 2015/11.
Csak most került kezembe a Vigília katolikus folyóirat 2015/11. száma, amelyben Darvas Ágnes szociológus, az ELTE tanszékvezető tanára, a magyarországi gyermekszegénységről írt.
Az, amit Darvas Ágnes írt, mind igaz. Valóban vannak Magyarországnak alapos elmaradásai ebben a témában, és az is igaz, hogy a gazdag és szegény gyerekek közötti olló évről évre nyílni látszik. Azzal azonban már nem tudok egyetérteni, hogy Darvas Ágnes jóformán kizárólag a kormányt hibáztatja mindezért. Érthető, hogy a mindenkori kormányzatnak van felelőssége egy ország szegényei felett. Ám az, hogy Szerző szerint az ingyenes tankönyv, az ingyenes étkezés kiterjesztése, a nyári étkeztetés " csak minden ötödik" segélyezettet ér utol, szerintem -személyes tapasztalatok alapján is mondhatom ezt- nem állja meg a helyét. Jóval nagyobb ez a szám. Azokban az oktatási intézményekben, ahol módom volt tanítani, a szegények szinte mindegyike részesülhetett a különböző szociális ellátásokból, így vagy úgy.
Abban viszont nagyon is igaza van Darvas Ágnesnek, hogy nem tartható az az állapot, miszerint minden ötödik fiatal úgy kerül ki a közoktatásból, hogy nem nyert vele semmit. Nevezzük nevén. írni-olvasni alig tud.
Hogyan lehetne ezen változtatni?
1. Tovább kell foglalkozni az alapvető készségekkel, főleg azokon a vidékeken, ahol a családok többségének átlagos műveltségi szintje alatta marad az országos átlagnak. Nem minddegy, hogy egy gyerek szülei olvasnak-e otthon, avagy sem.
2. Nem kellene megengedni, hogy tízenkét éves gyerekeket a családok elvigyenek úgymond dolgozni. Sajnos, van rá eset, hogy kikáérik pár napra a gyereket a suliból, állítólag mezőgazdasági munkára, a tanárok meg belemennek, mert miért is ne? Aztán, hogy az a gyerek mit csinál abban pár napban, csak a jóég tudja...
3. Ha egy gyerek képességeivel baj van, akkor baj van. Jónéhány szülő nem hajlandó a gyerekét elengedni különböző fejlesztő foglalkozásokra, mert az ő gyereke aztán nem hülye! Pedig a gyerek érdeke lenne, hogy fejlesszék, mert hát olvasni csak meg kellene tanulni.
Meg még sokmindent sorolhatnánk itt, de a lényeg: ezen a helyzeten valóban változtatni kell. Ez azonban csak a család, az iskola, és a kormányzat összefogásával lehetséges.
Az, amit Darvas Ágnes írt, mind igaz. Valóban vannak Magyarországnak alapos elmaradásai ebben a témában, és az is igaz, hogy a gazdag és szegény gyerekek közötti olló évről évre nyílni látszik. Azzal azonban már nem tudok egyetérteni, hogy Darvas Ágnes jóformán kizárólag a kormányt hibáztatja mindezért. Érthető, hogy a mindenkori kormányzatnak van felelőssége egy ország szegényei felett. Ám az, hogy Szerző szerint az ingyenes tankönyv, az ingyenes étkezés kiterjesztése, a nyári étkeztetés " csak minden ötödik" segélyezettet ér utol, szerintem -személyes tapasztalatok alapján is mondhatom ezt- nem állja meg a helyét. Jóval nagyobb ez a szám. Azokban az oktatási intézményekben, ahol módom volt tanítani, a szegények szinte mindegyike részesülhetett a különböző szociális ellátásokból, így vagy úgy.
Abban viszont nagyon is igaza van Darvas Ágnesnek, hogy nem tartható az az állapot, miszerint minden ötödik fiatal úgy kerül ki a közoktatásból, hogy nem nyert vele semmit. Nevezzük nevén. írni-olvasni alig tud.
Hogyan lehetne ezen változtatni?
1. Tovább kell foglalkozni az alapvető készségekkel, főleg azokon a vidékeken, ahol a családok többségének átlagos műveltségi szintje alatta marad az országos átlagnak. Nem minddegy, hogy egy gyerek szülei olvasnak-e otthon, avagy sem.
2. Nem kellene megengedni, hogy tízenkét éves gyerekeket a családok elvigyenek úgymond dolgozni. Sajnos, van rá eset, hogy kikáérik pár napra a gyereket a suliból, állítólag mezőgazdasági munkára, a tanárok meg belemennek, mert miért is ne? Aztán, hogy az a gyerek mit csinál abban pár napban, csak a jóég tudja...
3. Ha egy gyerek képességeivel baj van, akkor baj van. Jónéhány szülő nem hajlandó a gyerekét elengedni különböző fejlesztő foglalkozásokra, mert az ő gyereke aztán nem hülye! Pedig a gyerek érdeke lenne, hogy fejlesszék, mert hát olvasni csak meg kellene tanulni.
Meg még sokmindent sorolhatnánk itt, de a lényeg: ezen a helyzeten valóban változtatni kell. Ez azonban csak a család, az iskola, és a kormányzat összefogásával lehetséges.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése