Írott és elektronikus média régen és ma

 Aki Németországban turistáskodik,valószínűleg csak ritkán jut el az északkeleti országrészben fekvő Mecklenburg-Vorpommern tartományba. Pedig gyönyörű tájak és egyedülálló flóra és fauna jellemzi ezt a vidéket- igaz, az nem árt, ha bírjuk a hideget, valamint nem félünk a hazánkban szokatlan viharos északi szelektől. A Deutschland. Forum für Politik,Kultur und Wirtschaft című magazin ( profi printelt sajtótermék, kitűnő cikkekkel és remek képanyaggal) 2004/5. számának 24-30. oldalán remek összefoglalót, turisták részére pedig kedvcsinálót olvashatunk erről a furcsán egzotikus tájról. Az Északi-tenger partján nagyon szép,kicsit olyan mesebeli -mézeskalácsház-stílusú szállodák, házak látványában gyönyörködhetünk. Gregor Sander szövege leginkább arról szól, hogyan fejlődött a tartomány a német egyesítés után. De " megszólal" Jan Ullrich, Harald Ringstoff tartományi miniszterelnök, és még sokan mások. Remek összeállítás, kedvet csinál Németországba látogató turistáknak, növeli Eu

 Európában, így Magyarországon is, több szakmában van krónikus szakmunkáshiány. A vg.hu internetes portálon ( megtekintve 2022.szeptember 21.) olvashatjuk Sándor Tünde: Kapóra jöhetnek a megszorítások az építőipari szakképzés reformjához című írását olvasva, nem éppen rózsás kép tárul szemünk elé. A nyugdíjba vonulók és a lemorzsolódók pótlására évente 20 ezer szakmunkás kellene az építőiparba, ehelyett mindösze 5 000 fő végez. Tehát harmada-negyede a szükségesnek.  Az amúgy remek tényfeltáró cikkből csak egyvalamire nem kaptam választ: hogyan jöhet kapóra a megszorítás az építőipari szakképzés reformjához? Nem derült ki számomra az összefüggés. Nem baj, az a lényeg, hogy a szakemberek számára világos legyen. És persze, jelentkezzenek minél többen építőipari szakmunkásnak.A sajtó, a média a maga eszközeivel- pl.szakképző oktatási intézményeknek kedvezményes vagy ingyenes hirdetések- pedig tegyen meg minél többet ezen cél eléréshez. 

 Néprajz vagy kulturális antropológia?Sokáig vitatkoztak, és még sokáig vitatkozni is fognak a helyes elnevezésen, újabban, legalábbis egyetemi körökben, megint a néprajz a divat, szerintem azért, mert egyszerűbb. Maradjunk mi is ennél a szónál!  Igencsak jót (stílszerűen:betyárjót) húzott a folkMAGazin, amikor 2007.évi III.különszámát ( különösen tetszik, hogy római számmal számozták, van ebben valami antikul előkelő) Kunkovács László írásainak, fényképeinek szentelte. A 18 országban megfordult fotós, újságíró úgy megörökítette azt a régi paraszti világot, mint senki más. A fényképekről öreg juhászok, csikósok, vásári históriások kézművesek portréja néz ránk. Van ezekben az arcokban valami ősöreg-titokzatos, magabiztos, " én olyat tudok, amit ti már nem", mondják ezek a szemek. S ha valamelyikünk fel merné vetné, hogy talán azért nem tudunk, mert nem ez a jövő útja, bármelyik idős pásztor visszakérdezne:  - De akkor mi az a sok ember ott a vásárban? Miért néz bennünket?  A s

 Előfordult már jónéhányszor a magyar sajtó és média történetében,bogy zseniket nem alkalmaztak,kirúgtak,összeférhetetlennek bélyegezték őket,stb. Az egyik első ilyen esetről a Múzeumi Kurír című folyóiratban(1974.december) olvashatunk. Az egyik első magyar sajtótermék,a Magyar Hírmondó,egyik szerkesztői állása 1801-ben megüresedett. Nem kisebb név jelentkezett rá,mint Csokonai Vitéz Mihály.Levelére Görög Demeter,tulajdonos-szerkesztő,nem is válaszolt,csak kb. egy év múlva. Csokonai nem vette rossz néven a dolgot,leveléből-amit a Múzeumi Kurírban Molnár József közöl-kiderül,nem is érezte magát egészen alkalmasnak erre a feladatra. Saját műveket kotni,azt igen,mások műveit bírálni,ítéletet mondani-ez nem Csokonai "műfaja"volt.  A cikk nagyon remek munka,jó volt kicsit belemerülni a 19.századi irodalom és sajtó világába.

 A Magyar Narancs 2022.május 5-számának 40.oldalán olvashatjuk Zipernovsky Kornél kritikáját Pat Metheny budapesti komcertjéről(amelyről,véleményem szerint,szólhatott volna kissé bővebben is a magyar sajtó és média). A Szerző kiemeli írásában azt,hogy Metheny igencsak nyitott a fiatalabb generációkkal való együtt-muzsikálásban. Szól még hangszeres zsenialitásáról:játszik akusztikus-,basszus-és elektromos gitáron is. A kritika,bár igen rövid terjedelmű,rendkívül korrekt,kedvcsináló. Ha sosem hallottam volna Methenyről,a cikk elolvasása után furdalna a kíváncsiság.  Azért-bár megemlíti a Szerző-jobban kiemeltem volna azt a 42 húrost...Igen,egy gitáros,akinek van egy különleges hangszere,egy 42 húros gitár.El tudják ezt képzelni? Ez már az úgynevezett könnyűzene nagyon magas szintje. Gratulálunk!

Amint a világsajtó és minden komolyabb médiatermék beszámolt róla, 2022.augusztus 29-én,súlyos betegséget követően,elhunyt Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió utolsó komoly vezetőjeként hozzájárult a hidegháború megszùnéséhez,a kelet-európai országok függetlenedéséhez.Igen jelentős történelmi személyiség volt. 1985-ben lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára. Meghirdette a glaznoszty ( nyitás) és a peresztrojka ( átalakítás) programját. A gazdasági csőd, a nemzetiségi ellentétek aztán a Szovjetunió felbomlásához vezettek.  Arról persze folynak viták,tudományos és politikai szinten is,hogy Gorbacsov szándékosan bomlasztotta fel az országot,vagy pedig a történelem áldozata lett. 

 Mivel a magyar sajtó és média nem igazán foglalkozik a Climate Pledge kérdésével ( sem), éppen ezért hiánypótlónak tartom Németh Andrásnak a HVG hetilapban megjelent cikkét (Az ígéret szép szó, HVG, 2022.április 21,37-38.oldal).  A Climate Pledge egy klímavállalási program, amelyet az Amazon internetes cég indított el, és már több ,mint 200 nagyvállalat csatlakozott hozzá. A cégek vállalják, hogy 2040-re nettó zéró karbonkibocsátással működnek. Az Apple már 2030-ra vállalta ezt. Mindenesetre, ha sikerül, jelentősen csökken a légkörben lévő károsanyag-mennyiség, és egészségesebb lesz a Föld atmoszférája.  Csakhogy nemcsak erről szól Németh András cikke. Szó esik benne arról, is, hogy több cég jóval kedvezőbb környezetvédelmi adatokat tüntet fel magáról, mint ami a valóság. Az sem igazán reménytkeltő adat, hogy Magyarország lakosságának mindössze 8 százaléka aggódik a klímaváltozás miatt- de ez még mindig nem a legalacsonyabb érték, Olaszország 5 %, ( Svédország 43 százalék). A cikk kit

Már ez is történelem, hogy repül az idő... Csehország 2021-ben alsóházi választásokra készült. A Mandiner hetilap 2021/39. számában Csehország választ-Prágai ősz címmel olvasható Greczula Levente László írása. A politikatörténet tudományának nézőpontjából és minőségéből is releváns írásban olvashatunk Andrej Babiš elnökről,megtudhatjuk,mi az az ANO 2011,milyen ellenzéki szövetségek alakultak a jelenleg regnáló kormánypártok ellenében,kik azok a Kalózok és Polgármesterek,s mi a véleménye Babišnak az ellenzékről. A cikk szót ejt a magyar vonatkozásokról,megtudhatjuk,mire is mondják a politikában, hogy "röszkei nagyeskü".  Nagyon korrekt,tárgyilagos cikk,kár,hogy a magyar sajtóban nem csak ilyeneket olvashatunk. Akik Csehország vagy egész Közép-Európa politikatörténetét hivatásszerűen tanulmányozzák,szakmailag mindenképpen értékes anyag.  Itt pedig a hetilap internetes oldalának címlapja: mandiner.hu

 A Világ Magyarsága című havonta megjelenő közéleti-kulturális lap 2020.októberi számában rendkívül érdekes életmód témájú cikket olvashatunk,B.Nagy Gyula tollából. A cikk első részében egy kitűnően hangzó máj-méregtelenítő koktélt ajánl figyelmünkbe a Szerző,a cikk következő témája egy boron nevű anyag,amely állítólag minden élelmiszerben megtalálható,az ítás harmadik része pedig,Dr.Simoncini kutatásaira hivatkozva,a szódabikarbóna-fogyasztás előnyeire hívja fel a figyelmet.  Nagyon jó cikk,bár kissé olyan érzésem volt,mintha három írást gyúrtak volna egybe. Ettől eltekintve kitűnő írás,messze felülmúlja a magyar sajtóban közölt életmód-cikkek átlagos színvonalát. Informatív,okos,hasznos. 

 Van olyan,hogy a sajtó,a média újra felfedezi a spanyolviaszt. Tipikus esete ennek a HVG című gazdasági-közéleti hetilap 2022.május 5-i számában megjelent Vessenek magukra című cikk. Ausztrál,német és új-zélandi kutatók 3700 embert kérdeztek arról,mit csinált a pandémia alatt. Sokan kertészkedtek. Ebből a kutatók (a cikk nem írja,milyen szakmában kutattak,talán pszichológusokról lehet szó) levonták azt a nem éppen világrengetően új,ám annál igazabb következtetést,hogy a kertészkedés segít a fizikai és pszichés egészség megőrzésében. Az ezzel az én bajom,hogy nagyanyám,aki már nincs köztünk,ezt az eredményt mindenféle kérdőíves kutatás nélkül megmondta volna. Amúgy is olyan vidéken lakom,ahol sokan kertészkednek,szeretik csinálni és jót tesz az egészségüknek.Miért kell olyan kutatásokat finanszírozni,melynek eredményeit minden józan,értelmes ember ismeri?Miért nem azt kutatjuk,amit nem ismerünk?

 A magyar sajtó, média, viszonylag kevés anyagot közöl bútorgyártásról. Pedig biztosan lenne egy középosztálybeli közönség, akit érdekelne, hogyan készül a kertibútor vagy heverő, amit naponta használ...A Delta magazin 1968/12. számában találtam egy cikket, pontosabban: egy jó nagy képhez írt húsz sort, egy hasábon, végsősoron ez is nevezhető cikknek. A Bűvös szék című " kis színesben" azt mutatják be, hogyan készülnek egy brit bútorgyárban a legújabb fotelek.  Statisztikai módszerrel. Ez úgy néz ki, hogy beleültetnek sovány, kövér, magas, alacsony embereket egy fotelba, és három órán át vizsgálják a reakcióikat. Ha sokat fészkelődik, izeg-mozog az ember, akkor abban a fotelban valami nem jó.  Maga a módszer nem jó. Ha megpróbálunk olyan fotelt készíteni, amely figyelembe veszi, mind a kövérek, mind a soványak, mind az alacsonyak, mind a magasak igényeit, akkor olyan fotelt kapunk, mely egyik embercsoport igényeit sem elégíti ki teljesen. Az alacsonyaknak túl magas lesz, a ma

 A Mi Erdőnk című erdészeti folyóirat 2022/2. számában olvashatunk nagyszerű cikket a Sárvíz-völgyben( Mezőföld, Fejér megye) működő Soponyai Erdészetről, és az ahhoz tartozó csdoálatos természeti értékekről. Hihetelenül gazdag, szabad szemmel is megfigyelhető állatvilág:nyári lúd, tőkés réce,dankasirály, gímszarvas- Európa legszebb, legimpozánsabb állatai egy helyen. A nővények kedvelői a medvehagymaszőnyegben is gyönyörködhetnek. A vadászatot kedvelők is kiélhetik edvenc hobbijukat. Nagyon megfogott a táj. Turizmus szempontjából Magyarország egyik kevésbé ismert, de felfedezésre váró tájegysége. Alkalmas egynapos családi kirándulásokra, de néhány napos belföldi nyaralásra is. Kár, hogy a mainstream médiában, sajtóban kevesebbet beszélnek-mutatnak erről a helyről, mert gyönyörű, minden évszakban.  A MiErdőnk cikke ( Bedőcs Renátának, a a Vadex Mezőföldi Zrt-nek munkája) viszont kitűnő.  A folyóiratról bővebben: magyarmezogazdasag.hu

 Manapság sokat foglalkozik a sajtó,a média az emberi szem kiszáradásával. A legteljesebb-igaz,némi orvosi latin nyelv ismeretét megkövetelő- írást az Újabb eredmények a szemészetben című kiadvány 1991/1.számában találjuk,ahol is Berta András:A száraz szem szindróma terápiája című cikke vezeti be az érdeklődőket ennek az egyre több embert érintő tünetegyüttesnek okaiba,kezelésébe. Megismerjük a száraz szem,mint tünet hátterében meglapuló hat betegséget. Megtudjuk,mi az a három kezelési mód a szemészetben,amely hatásos a száraz szem tünet ellen.Ķépet kapunk az akkoriban forgalomban lévő szemcseppek összetételéről:a polimerekről,a felhasznált vitaminokról. Megtudjuk milyen hatást fejt ki az emberi szemre az ocularis insert. Megismerkedünk a könnypontelzárás,a könnypumpa előnyeivel,hátrányaival,különböző műtéti eljárásokkal. Érdeklődő szakemberek számára még ma,megjelenése után több,mint harminc év elteltével is hasznos olvasmány-bár egyes részeredményeit azóta már nyilván módosította az

 Ritka a magyar sajtóban,médiában a jó filmkritika. Többségükről elmondható, hogy vagy túlzottan reklámízűre sikerül, vagy humoros- gúnyos formában őróbál megsemmisítő és erős lenni, többnyire sikertelenül.  Vannak azért kivételek. A HVG 2022.május 26-i számában olvashatjuk Nagy Gábor Árnyékvilág című írását, amely Az Északi című Robert Egger-film recepciójáról szól, úgy, hogy nemcsak összegez, de hozzá is tesz a fellelhető anyaghoz.  Mindenekelőtt örülök, hogy Nagy Gábor kiemeli a " viking" szó elhagyását. A korabeli történetírók, krónikások igen ritkán nevezték vikingeknek az északi hódítőket. Ne tegyük mi sem!  Nagy Gábor cikke két rövid bekezdésben foglalja össze azokat a történelmi előismereteket, melyek a film megértéséhez szükségesek. Ez is jó.  Aztán szó esik arról, hogy az északiak nem viselték azt a bizonyos kétszarvú sisakot, legalábbis egy norvég régészprofesszor szerint. Ez is jó. Az is tetszik, hogy Szerző már a cikk bevezetésében leszögezi, hogy nagyon kevés a

 A Delta magazin 1976/12. számában olvashatjuk a Sopron-Várhely című írást. Arról szól, hogy szenzációs eredményt ért el a magyar régészet. Dr.Patek Erzsébet vezetésével hatalmas erődrendszert tártak fel Sopron körül, áll egy földvárból, és egy több kilométer hosszú sáncrendszerből, illetve 200 halomsírból.  A fantasztikus építmény a Halstatt- kultúra népének alkotása, kb. 2500 évvel ezelőtt (időszámításunk előtt párszáz éve) emelték. Amint a cikk is kiemeli, több száz tonna földet kellett megmozgatni ahhoz, hogy ez a fantasztikus építmény létrejöjjön.  Azon gondolkoztam el, hogy ez a kultúra ismerte-e a háborúkat? Valószínűleg ige,n hiszen erődrendszert építettek. kérdés, hogy kik: szabadok vagy foglyok vagy mindkettő. Ha szabad státusúak építették, mindennapi mezőgazdasági munkájuk mellett, az kegyetlen lehetett...Mindenesetre az utókornak a régészet dicsősége meg a ámulat-bámulat gyönyöre maradt. Minden egyéb, ma már,mellékes.  Amúgy jó lenne, ha a hazai írott sajtó és elektronikus

 Szakonyi Károly(1931-) nevét elsősorban drámáiról ismerjük. Az utóbbi évtizedekben minden valamirevaló magyarországi színház játszott Szakonyi- darabot. Kevesebben tudják, hogy Szakonyi Károly a prózai irodalmi műfajokban is letette a névjegyét, nem is akárhogy. Példa erre a Rakéta Regényújság 1988/13. számában közölt Hangversenydarabok című novellája. A történet úgy kezdődik, hogy egy író ( az elbeszélő, maga Szakonyi) úgy dönt, alkotói szabadságra megy, vidékre, itt befejezi művét. A szomszéd házból, mindennap ugyanabban az időpontban gyönyörű szép klasszikus zenedarab hangzik fel. Az írtó elhatározza, utánajár annak, ki zenél ilyen gyönyörűen.  Kiderül, a szomszéd házban már évek óta nem laknak. Két hölgy lakott ott, de már elköltöztek.  Tovább nem akarom spoilerezni a cselekményt, nagyobb könyvtárakban megtalálható a regényújság, el kell olvasni. A mű vége annyira misztikus, rejtélyes és kalandos, hogy még napjaink bestseller-írója, Stephen King is megirigyelhetné.  Csak egyetlen

 Az Új Írás című folyóirat 1975.májusi számának 80-82. oldalán jelent meg Illyés Mária: Barcsay Jenő rajzairól című írása. Nagyon magas szintű képzőművészeti jártasságról tanúskodó írás. Szakértőként elemzi az akkor hetvenöt éves mester rajzait, rézkarcait. Ám felvet egy ennél általánosabb, a képzőművészet egészére kiterjedő kérdést is. Mégpedig azt, hogy egy festő munkásságában milyen viszony áll fenn a rajzok és a " valódi" festmények között.  A reneszánsz kortól kezdve a rajzot a festészet afféle előiskolájának, az anyaggyűjtés legjobb módjának tartották. Vannak festmények, melyhez több száz grafikai előtanulmány készült. Később aztán ez a viszony változott, a grafika, a rézkarc mindinkább önálló művészeti ággá vált ( recenzens hozzáteszi: ez nem kis részben a 16.században megjelenő új tudománynak, a térképeszetnek is köszönhető.A koraújkori térképek valóságos művészeti alkotások.). A festészet és a rajz mindinkább elvált egymástól, s bár az olajfestményekhez, akvarellekhe

 1965-ben elindult egy nemzetközi biológiai program (IBP),melynek célja az volt,hogy a halászat termelékenységének növelésével megoldják az éhínségek problémáját. A magyar sajtóban érdemes Dr.Lányi György cikkét(Halgyárak az óceánon. Delta,1976/11.26-28.oldal)áttanulmányozni. A program abból indult ki,hogy míg a fejlett tőkés országok mezőgazdasága alig növekszik(Olaszország 0,4 százalék évente,Japán 5 százalék öt év alatt,Hollandia 3 százalék négy év alatt),addig a tengeri halászat termelékenysége akár 44 százalékkal is növelhető. Mindenféle szerkezeteket,lézerrel működő szonárokat,ultrahang-kibocsátó,halakat vonzó kütyüket helyeztek üzembe. A kifogott tengeri hal mennyisége a sokszorosára nőtt. De:1. Az afrikai,ázsiai,latin-amerikai éhínségeket mindez nem oldotta meg. A kifogott hal egyszerűen nem jutott el a lakossághoz 2. Nagyon sok halfaj a kipusztulás szélére jutott. Túlhalászták őket. Úgyhogy-bár a Delta magazin cikke reményteljes és optimista hangvételű,az IBP program nem válto

A rendszerváltás után, de még az uniós csatlakozás előtt, hazánkban rengeteget beszéltek az ún. Phare programról. Magyarország és Lengyelország gazdasági fejlesztése regionális alapon- ez volt a Phare-program eredeti célja,később aztán még tíz ország csatlakozott a programhoz. Amikor aztán 2004-ben Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, megszűnt ez a program, amely jellegét tekintve projekt-csoportnak minősíthető. Érdekes lenne egyszer- majd amikor a politikai helyzet már lehetővé teszi- megírni a phare teljes történetét. A regionális földrajz tudománya biztosan gazdagodna egy ilyen témájú, átfogó jellegű disszertációval.  A Falu,Város, Régió című folyóirat 1999/5. számában nagyon érdekes interjút olvashatunk Lunk Tamással, az FVM Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda igazgatóhelyettesével. Lunk Tamás elmondj,a mi volt szokatlan Magyarország számára a program végrehajtásánál, azaz a pályázatok írásakor és pénzek felhasználásakor. Nagy vonalakban a következők emelhetők k

 Magyarországon az 1960-as évek végén bukkant fel az ún.naiv művészet. A "naivak"amatőrök voltak,akik a világ nagy összefüggéseit-vagy éppen ellenkezőleg:a falusi mikrovilág kis összefüggéseit-örökítették meg,hol jól,hol rosszul. A kulturális sajtóban,médiában nagy vita bontakozott ki a naiv művészetről.  A Forrás című folyóirat-a korabeli kulturális sajtó egyik fő reprezentánsa-vitát rendezett az új jelenségròl. E vitában megszólalt Ortutay Gyula,a korabeli néprajztudomány(sokak szerint túlértékelt) reprezentánsa. Ortutay mindenekelőtt az esztétikum fontosságára hívta fel a figyelmet. "Az alkotás-ha hivatásos művészé,ha naiv művészé-alkotás, és esztétikai megítélése mértéke nem lehet engedékeny,mentegetőző.'-írja Ortutay. Ezzel rátapintott az érzékeny pontra:a naiv képzőművészek sokszor az alkotás öröméért alkottak,sok esetben nem is ismerték a festészetet,szobrászatot,fafaragást uraló esztétikai kategóriákat. Többnyire a maguk örömére festettek,faragtak. Ortutay jo