Bútorgyártás:Lehet, hogy pont a statisztikai módszer nem jó?

 A magyar sajtó, média, viszonylag kevés anyagot közöl bútorgyártásról. Pedig biztosan lenne egy középosztálybeli közönség, akit érdekelne, hogyan készül a kertibútor vagy heverő, amit naponta használ...A Delta magazin 1968/12. számában találtam egy cikket, pontosabban: egy jó nagy képhez írt húsz sort, egy hasábon, végsősoron ez is nevezhető cikknek. A Bűvös szék című " kis színesben" azt mutatják be, hogyan készülnek egy brit bútorgyárban a legújabb fotelek. 
Statisztikai módszerrel. Ez úgy néz ki, hogy beleültetnek sovány, kövér, magas, alacsony embereket egy fotelba, és három órán át vizsgálják a reakcióikat. Ha sokat fészkelődik, izeg-mozog az ember, akkor abban a fotelban valami nem jó. 

Maga a módszer nem jó. Ha megpróbálunk olyan fotelt készíteni, amely figyelembe veszi, mind a kövérek, mind a soványak, mind az alacsonyak, mind a magasak igényeit, akkor olyan fotelt kapunk, mely egyik embercsoport igényeit sem elégíti ki teljesen. Az alacsonyaknak túl magas lesz, a magasaknak túl alacsony. A moletteknek túl keskeny lesz, a soványaknak meg túl széles. Nem lehet terméket tesztelni pusztán statisztikai módszerekkel. A bútorgyártás során sokkal kifizetődőbb az, ha célcsoportot nézünk ki, és annak igényeihez igazítjuk a bútort. Pl. franciaágy. Célcsoport: 20-45 közötti párok. Forgalmazási terület: Európa.
Ezután megbízható forrásból megkeressük
a 20- és 45 év közötti európai emberek átlagos magasságát, a gerinc jellemzőit, megvizsgáljuk a hasonló, már a piacon lévő termékek paramétereit,stb. És ezekhez a paraméterekhez igazítva tervezzük meg a bútort. 
A Delta magazinban látható brit gyár a kabátot kereste a gombhoz, nem pedig a gombot a kabáthoz. 
Ettől eltekintve magának a cikknek örültem, Szerzőt nem tüntettek fel, ennek már nem örültem. ( Egyébként általános tendencia a magyarországi printelt sajtóban, hogy egyes cikkek, főleg rövidebb cikkek alatt,egyszerűen nincs Szerző. Nem tartom jónak). Ettől függetlenül ezt a cikket örömmel fogadtam.