Barátság egy kisfiú és egy öreg néni között

 Ha megvizsgáljuk baráti kórünket,rájövünk,hogy a legtöbben hasonló életkorú emberekkel barátkozunk. Iskolatársak,haverok az edzésről vagy éppen a baba-mama tornáról,az íjász-szakkörből vagy a természetjáró ifjúsági klubból:mind-mind hasonló korúak. Mi hoz össze egy barátságot? Közös sors,közös élmények,azonos tapasztalatok. S ezek általában hasonló korú emberekkel történnek meg.

A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Michael Welzenbach:Barátság az erdő mélyén című,kiváló,irodalmi értékű írását. A rendkívül szép igaz történetben egy kisfiú,akinek szülei gyakran költözködnek,ezért nem tud tartós barátságokat kialakítani,ez a kisfiú egy szép napon az erdőben sétál,összeütközik egy idős hölggyel. A nemrégibeb megözvegyült néni és a kisfiú aztán barátok lesznek. Az asszony mindent megmutat a srácnak amit az erdőről tudni kell. Megismerteti őt a rovarokkal,a virágokkal,a változatos hangon éneklő madarakkal,rengeteg könyvet ad neki kölcsön,természetesen süteményt is süt neki,afféle pótnagymamája lesz a fiúnak. Csakhogy a idős hölgy egyre betegesebb,s a történetnek szomorú vége lesz...

Voltaképpen ebben a történetben is egy közös élmény hozta össze a különös barátságot:a magány. A kissrác szülei,apja folyton változó szolgálati beosztása miatt folyton költöztek,a gyermek életében szinte alig volt állandóság,ez pedig a modern pedagógia és gyermekpszichológia szerint nem sok jót jelent. Az idős asszony pedig nemrég vesztette el férjét,egyedül maradt egy nagy házban,rengeteg könyv és kitömött fülesbagoly között. Jól esett neki egy eleven, kíváncsi fiatal fiú,afféle kvázi-unoka barátsága. Sajnos,a történet végül szomorú véget ér,de a gyerek nagyon sokat profitált ebből a furcsa emberi kapcsolatból. Emberséget,természetismeretet szerzett,ez pedig egész életében elkísérte.