Írott és elektronikus média régen és ma

A CBS Reality mutatott be 2019-ben egy rövidfilmet,melyre a "megrázó"igencsak finom kifejezés. A történet főhőse egy Debbie nevű fiatal lány,aki nagyon szeret táncolni. Igen ám,de Baltimore városában elég nehéz megélni táncból. Ezért aztán Debbie jogot tanul az egyetemen,diplomát szerez,és sikeres ügyvédi karriert épít. Ám egy napon mégiscsak úrrá lesz rajta a táncos lélek,otthagyja a jogi pályát,és harminc évesen Las Vegasba megy,hogy show-girlként keresse kenyerét. Csak azt nem tudja,hogy Vegasban a táncosokra nagyon sok veszély leselkedik... Ami a magyar nézőt megfogja ebben a történetben,az maga Debbie. Ugyan hány magyar ügyvédnő hagyná ott a jogi pályát bármiféle művészpályáért? Nem sok. Debbie rendhagyó karrierjét és tragikus halálát a CBS amerikai tévécsatorna a tőle megszokott, a médiaszakmában mértéknek tekintett profizmussal dolgozta fel. 

A magyar médiát gyakran vádolják azzal,hogy túlságosan is a negatív szenzációkat,baleseteket,bűnügyeket állítja előtérbe. Éppen ezért nagyon örültem,amikor megláttam a Bors 2025.05.29-i számának címlapját,ahol ez a főcím olvasható:Hatvanéves beteget mentettek meg vérplazmával. Majd alatta ez a címke olvasható:Magyar csodaterápia. Olyan jó olvasni,hogy meggyógyult egy hatvanéves krónikus beteg. A nyilatkozó doktornő, Dr.Bobek Ilona szerint ehhez kellett a beteg fantasztikus élniakarása is. Remek cikk,élmény olvasni,bár kissé talán túl sok a kép benne...A Bors cikkének szerzője H.N.ZS. 

A hazai média egyértelműen az Orbán-kormányhoz köti a Paks2 beruházást. Ez annyiból jogos,hogy az erről szóló szerződést 2014-ben írta alá a magyar és az orosz fél. Kezembe került azonban a Hajdú-Bihari Napló (HBN)című napilap 2009.11.04-i száma. Ennek 5.oldalán olvasható az alábbi hír:"Oroszország örömmel vállalna szerepet a paksi atomerőmű bővítésében,mondta Alekszej Kazacskov Oroszország kereskedelmi képviseletének helyettes vezetője Pakson,üzletemberek számára rendezett fórumon...". A történeti hűség kedvéért tehát tudnunk kell,hogy az oroszok már jóval 2010 előtt érdeklődtek Paks atomerőművének bővítése, ezáltal közvetve a magyar energiapiac iránt.

Kezembe került a Kassai Figyelő című,Szlovákiában megjelenő magyar nyelvű filyóirat 2010.májusi száma.Már tíz éve... Buday Ernő amúgy kitűnő vezércikkében akad egy kimoly tárgyi tévedés. A Reménykeltő változások,a magyarországi választások után című írásban olvashatjuk:"A legújabb felmérés szerint Magyarországnak már csak egymillió kilencezer lakosa van." Hát azért ennyire nem fogy a magyar. Magyarország tényleges lakossága 2010-ben valahol kilenc és fél-tízmillió között ingadozott. Azóta ráadásul a demográfiai csökkenés üteme már mérséklődött. Az amúgy jól sijerült cikkben ez egy zavaró hiba. 

Az,ami Romániában a magyar kisebbséggel kapcsolatban történik,Nyugaton érdektelenségbe és értetlenségbe ütközik.Még azok sem látják át a probléma felületét sem,akiknek ez volna a hivatásuk. Jó példa erre a Neue Zürcher Zeitung cikke, a tekintélyes svájci lap 2020.május 11- számában. Már önmagában az is figyelemreméltó,hogy egyáltalán foglalkoznak a magyar kisebbség autonómia-kérdésével. Sőt, mi több, a cikk első fele olyan precíz és igaz,mint egy svájci óra. Részletesen szól arról,hogyan is került nagyszámú magyar a mai Románia területére, elmagyarázzák,kik azok a székelyek (egy svájci olvasó nem biztos,hogy ismeri ezt a népcsoportot),korrektül leírják,mit is jelent az az autonómia,és meglehetősen elítélő hangnemben írnak Klaus Johannis államfő ez ugyben kifejtett kommunikációjáról és tevékenységéről. Az ember már-már csettintene,ha...  Ha nem követné a tények elfogulatlan ismertetését egy jó kis elemzés,olyan,melyet a nyugati sajtótól az utóbbi időben megszoktunk. Az elemző ugyani

Az Újra retromagazin nagyon érdekes nyomtatott médiatermék. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveit köti össze mai,21.századi valóságunkkal. Arra nézve ad tanácsot a Kedves Olvasóknak,hogyan tegyék modernné régi holmijaikat,művészeti alkotásaikat. Nekem legjobban Kalmár Csaba cikke tetszett a 2020.évi első számból. Ez a cikk a bakelitlemezek újrahasznosításáról szól. Elképesztő,mi mindent készíthetünk ebből a hajdan ily divatos hanghordozóból. Hipster női táskától kezdve a virágcserépen,gyümölcstartó tálon át a könyvtámaszig,ülőkéig sokféle módon átalakíthatjuk ezeket a fekete korongokat úgy,hogy lakásunk díszeivé váljanak. Az Újra cikke kitűnő,nekem legalábbis,aki távol állok attól,  hogy lakberendező zseni legyek. Az igazi azért mégiscsak az cilna,ha lenne egy lemezjátszóm,s munka után hazatérve,leülnék egy retro-fotelbe,töltenék egy kis italt,és feltennék valami szép lemezt.Micsoda retro lenne az! 

Tényleg létezik egységes babanyelv? Vagy minden csecsemő és kisbaba másképp sír,másképp gügyög? A Reader's Digest folyóirat,a printmédia világszinten is egyij legjobb terméke,2008.augusztusi számában közli Helen Signy cikkét,aki Priscilla Dunstan elméletét ismerteti. A zenéstből édesanyává lett Dubstan szerint a kisgyernek minden kommunikációs megnyilvánulása felosztható öt "alapkifejezésre. Ezek a következők: Nééé:éhes Hééé:rossz közérzet Ouuu:fáradt Iőőő:szélgörcs Ééé:büfi Dunstan szerint ha ezeket a jeleket megtanulják a szülők, nem kell éjjelente tanakodniuk,hogy most vajon mi a baja a lurkónak,hanem csak le kell olvasni illetve meg kell hallani az adott jelet,és annak felismerése után negfelelően cselekedni. A Reader's Digest cikke kitűnő. Szerintem Duncan elmélete részleges. Nem számol az anya kommunikációjával. A kisgyerek mindig az anyát figyeli,tehát kommunikációja is szükségképpen igazodik az anyához. Nincs tehát- szerintem legalábbis-világszerte megjel