Soros Györgyről áradozott az amerikai magazin
A Readers's Digest a világ legolvasottabb magazinja, az volt már az 1990-es években is. Az 1996.februári számban James O. Jackson cikke ( Soros György, a jótékony milliárdos) úgy mutatja be Sorost, mint egy földreszállt angyalt. Erre persze aktuálpolitikailag mondhatnánk, hogy no lám,megnyilatkoztak a kis liberálisok, de a cikk elolvasása után a pártpolitikai és migrációválságos aktualitásoknál sokkal elvontabb, pontosabban: általánosabb gondolat ötlött eszembe.
Ezek a jótékonykodó milliárdosok ( Carnegie, Soros, Diana hercegnő stb.)
elképesztő módon el tudják bűvölni a médiát. Az újságírónak nem is kell korruptnak lenni ahhoz, hogy elhiggye: az ajándékozás pusztán szívjóságból történik. Valahogy az ilyen emberek olyan aurával bírnak, hogy leveszik lábukról a hiszékenyeket. És az újságíró hiszékeny, mivel kíváncsi. És mivel hiszékeny, másokat is képes hiszékenységre bírni. Jószándékkal manipulál.
Mert az Olvasók szeretnék elhinni, hogy a világ mégsem olyan rossz. hogy vannak még önzetlen grállovagok, akiket könnyekig hat mások nyomorúsága, annyira, hogy megnyitják a pénztárcát. Az Olvasó történetet akar, szép históriát beteljesült álmokról, épülő erőművekről, pályájukat sikerrel befutott tehetséges gyermekekről. A rideg valóság, az rossz, ezért elítélendő. A Reader's Digest pedig kritika nélkül kiszolgálja a közönséget. Azt adja, amit szerinte várnak tőle.
Ami szintén méltánylandó. Nincs is annál felemelőbb érzés, mint hogy egy ekkora hatalmas nagy sajtóorgánum pont az én kívánságomat méltányolja.
Ha kijavítana, kiigazítana, akkor az olyan lenne, mint a tanítóbácsi az iskolában. A tanítóbácsikról mindenkinek vannak rossz emlékei. Nem kérünk belőlük. Nem véleményvezéreket akarunk, hanem szerető pajtásokat, akik simogatják a mi kis elveszett lelkünket, álmokat adnak a megfáradt szívnek, ha pedig terveink nem válnak valóra, mindig találunk éppen nekünk való, drága, ám a maga műfajában magas színvonalon produkáló magazint.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt az oldalt is, és légy mindig óvatos: penzugyitanacsok.blogspot.com
Ezek a jótékonykodó milliárdosok ( Carnegie, Soros, Diana hercegnő stb.)
elképesztő módon el tudják bűvölni a médiát. Az újságírónak nem is kell korruptnak lenni ahhoz, hogy elhiggye: az ajándékozás pusztán szívjóságból történik. Valahogy az ilyen emberek olyan aurával bírnak, hogy leveszik lábukról a hiszékenyeket. És az újságíró hiszékeny, mivel kíváncsi. És mivel hiszékeny, másokat is képes hiszékenységre bírni. Jószándékkal manipulál.
Mert az Olvasók szeretnék elhinni, hogy a világ mégsem olyan rossz. hogy vannak még önzetlen grállovagok, akiket könnyekig hat mások nyomorúsága, annyira, hogy megnyitják a pénztárcát. Az Olvasó történetet akar, szép históriát beteljesült álmokról, épülő erőművekről, pályájukat sikerrel befutott tehetséges gyermekekről. A rideg valóság, az rossz, ezért elítélendő. A Reader's Digest pedig kritika nélkül kiszolgálja a közönséget. Azt adja, amit szerinte várnak tőle.
Ami szintén méltánylandó. Nincs is annál felemelőbb érzés, mint hogy egy ekkora hatalmas nagy sajtóorgánum pont az én kívánságomat méltányolja.
Ha kijavítana, kiigazítana, akkor az olyan lenne, mint a tanítóbácsi az iskolában. A tanítóbácsikról mindenkinek vannak rossz emlékei. Nem kérünk belőlük. Nem véleményvezéreket akarunk, hanem szerető pajtásokat, akik simogatják a mi kis elveszett lelkünket, álmokat adnak a megfáradt szívnek, ha pedig terveink nem válnak valóra, mindig találunk éppen nekünk való, drága, ám a maga műfajában magas színvonalon produkáló magazint.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt az oldalt is, és légy mindig óvatos: penzugyitanacsok.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése