Három kritika,három reakció

 A magyar irodalom legkoraibb századaiban irodalomkritika nem létezett. Az írók, költők nem voltak hozzászokva, hogy valaki csak úgy jön, és pozitív vagy negatív véleményt merészel írni az ő verséről, novellájáról, drámájáról, regényéről. 
A magyar irodalom történetében Kölcsey Ferenc volt az első, aki komolyan foglalkozott műkritikával.Jolsvai András: Kölcsey, a kritikus és az olvasóközönség című kiváló tanulmánya, mely az Irodalomtörténet folyóirat 1989/2. számában jelent meg,részletesen foglalkozik Kölcsey Ferenc kritikai tevékenységével. Három kritikát emel ki a Szerző, s ezek azért is érdekesek, mert mindhárom más-más fogadtatásban részesült. 
1.A Csokonairól írt kritika. Kölcsey szerint Csokonai zseniális költő volt, aki azonban nem kapta meg a megfelelő " táptalajt" munkásságához, ezért elsorvadt, poézisének színvonala gyengült. A kritika fogadtatása:a debreceni olvasóközönség éktelen felháborodása, a kritikát közlő Tudományos Gyüjemény című folyóirat előfizetésének tömeges visszamondása.
2. A Kis Jánosról írt kritika. Kölcsey szerint Kis János nem akkora tehetségű költő, ám, mivel jó környezetbe került, költészete kibontakozott, fejődött. A kritika fogadtatása:a költő Kis János odáig volt Kölcsey írásától, bíztatta, bátorította. 
3. A Berzsenyiről írt kritika. Kölcsey nem volt jó véleménnyel Berzsenyiről, szerinte nem volt eléggé nemzeties, nem elégg kidolgozottak a versei,sőt, Berzsenyinél még a rácok ( azaz szerbek) költészete is magasabb szinten áll. A kritika hatására Berzsenyi megsértődött, s voltaképpen visszavonult. 

Három kritika- három különböző reakció. 
Jolsvai András tanulmánya viszont kitűnő.