Ilia Mihály a Tiszatájban jól megkritizálta Galgóczit. Vagy mégsem?

 1961-ben jelent meg a kitűnő tollú Galgóczi Erzsébet Félúton című kisregénye. Az írónő nagyon bátran megírta a kommunizmus idején,a magyar parasztságot ért sérelmeket-már amennyit a cenzúra engedett megírni. Galgóczi elment a szakadék széléig. 

No,jöttek is a mindenféle kritikák. Ilia Mihály irodalomtörténész a Tiszatáj c.folyóirat 1961.novemberi számában két,mai olvasó számára már mulatságos kifogást emelt a kisregény ellen. Az egyik az,hogy a mű szellemiségét meghatározó alapgondolat miért mottóként szerepel,merthogy Ilia Mihály szerint így nincs funkciója. Ehhez csak annyit fűzhetünk:ilyen alapon egyik mű mottójának sincs funkciója.

A másik kifogás,amit Ilia Mihály kritikája emel,az az,hogy a mottó megfogalmazója,azaz az író,"a kisregényben semmi szerepet nem vállal."Ehhez meg csak annyit tehetünk,hogy ezen logika alapján minden egyes szám harmadik személyben íródott regényt,novellát,elbeszélést meg lehet kritizálni,hiszen az író közvetlenül egyik műben sem szerepel. 

Jól megkritizálta Ilia Mihály a Tiszatájban Galgóczit. Vagy mégsem?Ha jól megfigyeljük ezt a kritikát,tartalmi kifogásokat nem emel a rendkívül szókimondó mű ellen,csak itt-ott "kapirgálja a formát".Lehetséges,hogy a cenzúra megrendelte Ilia Mihálytól a kritikát,ő pedig két lényegtelen tényezőt kiemelve a műből,teljesítette a kérést,de úgy,hogy túl szigorúnak ne tűnjön?Erre már csak az irodalomtörténészek adhatnak választ,ha találnak erre vonatkozó leveleket,levéltári forrásokat.