Az apa-kép ellentmondásossága Grecsó Krisztián novellája alapján
Mindenkinek van egy képe az apjáról. Azt gondolom,legtöbbünk,akik már csak felnőttként tudunk visszaemlékezni boldog(?) gyermekkorunkra, furcsa,ellentmondásokkal teli emberként gondol az apjára,akár él még az apa,akár már eltávozott közülünk. Grecsó Krisztián:Apám üzenetei című novellájában (Nők Lapja,2022.november 9.) az apának van egy jobbik énje és egy rosszabbik énje. De összességében:furcsa,különös,üzenetei által sem mindig könnyen érthető ember. Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni,hogy értsük,miért van ez így.
Szerintem azért,mert hagyományos családban az apa szuverénebb lény,mint az anya. Az anya,főleg anyaságának első éveiben,szinte összeforr gyermekével. Az apa messzebb marad,az apa sokáig dolgozik,későn jön haza,mindenféle titokzatos dolgot csinál,és erre szüksége is van a gyereknek,mert azáltal,hogy részben megérti apja titkait,"bevezetődik"abba a sokszor elég bonyolult,egymásra épülő rendszerek hálózatából álló metarendszerbe,amit úgy hívnak,hogy külvilág.
Amikor aztán a gyermek felnőtté válik,az apa alakja mindig kicsit-de csak egy kicsit-halványabb lesz,mint az anyáé. Másféle összeforrottság az anya-gyerek,mint az apa-gyerek kapcsolat. Mindenesetre az apával együtt töltött perceket nem pótolja semmi.
Grecsó Krisztián novellája kitűnő,az ilyen írásokért szeretem én,férfiként is, a Nők Lapját.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése