Műtárgypiac,amelynek a pandémia is csak kicsit ártott

 A HVG 2021.április 8-i számában olvashatjuk Emőd Péter: Kicsit fáj című cikkét (40-41. oldal). Ebben Szerző azt elemzi, hogyan hatott a magyar és nemzetközi műtárgypiacra a koronavírus- pandémia. Kiderül a cikkből, hogy bár volt némi visszaesés, alapjában véve nem dőlt össze ez a gazdasági ágazat, összességében 22 százalékos volt 2020-ban a visszaesés, más ágazatok ennél sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek el. Ráadásul a veszteségek nem egyenlően oszlottak el: az auciók forgalma 30 százalékkal esett, a galériáké 20 százalékkal, de a magáneladások 36 százalékkal nőttek. A kisebb, helyi értékű galériák pedig, azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt helyeztek az online értékesítésre, több, mint 30 százalékkal növelték forgalmukat.

Azért is érdekes ez a cikk, mert a konkrét problémán túl általában véve is bepillantást enged ebbe a sokak által titokzatosnak tartott világba. Megtudhatjuk pl. hogy az egész piac 80 százalékát három ország birtokolja:USA, Nagy-Britannia, Kína. Nagypályások játéka ez, kisember, kis ország, kis nemzet legfeljebb másodrangú szereplő lehet. Ugyanakkor eszembe juthat az, hogy réegen a polgári családok lakásának falán ott lógott néhány igényes festmény ( meg néhány igénytelen is...). Ezt mostanában nem látom. A középosztály inkább plazmatévével díszíti a lakását, semmint szép festményekkel. 

A műtárgy alapjában véve a nagyon gazdagok piactere lett. Hazánkban egy modern, alig ismert festő vászna is 300 000 forintnál kezdődik, ezt átlagmeber, még átlagos középosztálybeli ember sem képes megvásárolni. Valamit variálni kell, mert a jelenlegi helyzet nem jó, senkinek. 

Viszont a HVG cikke kitűnő.