Novák Attila kitűnő tanulmánya a Századok folyóiratban a pszichoanalitikusokról

 Sztálin paranoiája 1953-ra a végletekig fokozódott. Az őt ápoló orvosok letartóztatása ürügyén akart kreálni egy monstre-cionista pert. A Szovjetunió hős vezérének nagy elhatározását természetesen Sztálin kelet-európai tanítványai is próbálták másolni. Magyarországon, Rákosi tudtával és beleegyezésével, az ÁVH is előkészített egy cionista pert. 
Erről a perről, pontosabban: annak egyik ágáról, szól Novák Antal kitűnő tanulmánya, mely a Századok folyóiratban jelent meg. (Pszichoanalízis és cionizmus között. József András analitikus az ÁVH fogságában (1953). Századok,2020/5.1015-1045.). 
A tanulmányból kiderül, hogy a psizchoanalízisre a kommunista éra borzasztóan gyanakvóan tekintett, sőt, 1948 után gyakorlatilag betiltotta azt. Az analitikus iskola, az analitikus pedagógia egyszerűen polgári csökevénynek minősült, marxista-ellenes irányzatként kezelték, épp azért, mert az individuum fejlesztését szolgálta. 
A hatalom azt is tudta, hogy a pszichoanalitikusok között jelentős arányt képviselnek a zsidó származásúak. Amolyan ÁVH-s logikával ezért bekapcsolták őket a készülő cionistaperbe. Péter Gábor és " munkatársai" mindenáron azt akarták kimutatni, hogy ezek a freudista analitikusok tulajdonképpen amerikai vagy izraeli kémek ( Izrael eleinte szovjet szövetségesnek számított, de ez néhány éven belül megváltozott, miután valaki bombát dobott az izraeli szocjet nagykövetségre). József Andrást, az analitikusok egyik vezetőjét nagyon gyötrő vizsgálati fogságban tartották. Semmit nem tudtak rábizonyítani.
Sztálin halála után sem rögtön engedték szabadon. József Andrást nyomorékra verték a fogságban a kommunisták. 

Novák Antal tanulmánya kitűnő, olyan összefüggésekre világít rá, mely eddig nem volt " bejáratott" sem a magyar történettudományban, sem a történeti köztudatban. Érdemes elolvasni mindenkinek, a ki a magyar történelem iránt érdeklődik.