Művészettörténet:A Fiatal Művészek Klubjáról

 Az 1960-as évek végétől kezdve a Magyarországon uralkodó kommunista hatalom belátta,hogy a szocialista realizmusnak nevezett művészeti irányzat mellett teret kell adni más,kevésbé komform képzőművészeti platformoknak,alkotóknak is. Szigorúan ellenőrzött keretek között engedélyezték,hogy létrejöjjenek új alkotóműhelyek,kiállítóhelyek.

Ezek egyike volt a Fiatal Művészek Klubja,Budapesten,az Andrássy úton. Az Új Művészet képzőművészeti szakfolyóirat 2005.márciusi száma arra volt kíváncsi,hol is helyezkedik el a magyar művészettörténetben a Fiatal Művészek Klubja,hogyan látják ezt az érintettek tizenöt évvel a rendszerváltás után. Beke Lászlót,Kecskeméti Kálmánt,Lóska Lajost és Vásárhelyi Antalt faggatta a cikkíró,Bordács Andrea szerkesztő. Mindannyian pozitívnak látják az FMK szerepét,bár van,aki megjegyzi,hogy voltak bizony spionok,pl. a portás. A Kádár-rendszer úgy akarta ellenőrizni a potenviálisan veszélyes művészeket,hogy egy helyre terelte őket. Lóska Lajos igen részletes felsorolást ad a vezetősége idején szervezett programokról,tárlatokról. Arra a kérdésre,hogy van-e a művészettörténetnek adóssága az FMK felé,négyből hárman azt felelik,hogy igen,van. fel kellene dolgozni a Klub történetét. Kecskeméti feleli egyedül,hogy nem ért ezzel egyet,nincs akkora kultúrtörténeti súlya az FMK-nak,túl kevés a nagy mű,sok a dokumentum.

Első olvasásra megdöbbentő Kecskeméti véleménye,de azt hiszem,értem,miért nyilatkozt azt,amit nyilatkozott. A kulturális élet más szegmenseiben is előfordult,hogy bizonyos személyek,akik alkotóként nem feltétlenül tartoztak az élvonalba,politikai legendagyártással biztosították maguknak a helyet egy új politikai kurzusba. Szerintem Kecskeméti nem akarja,hogy egyesek a Fiatal Művészek Klubja történetén,önmaguk által gyártott mítoszán keresztül alapozzák meg jelenlegi egzisztenciájukat. Véleményem szerint ez rejlik a szarkasztikus,olykor hidegen elutasítónak tűnő modor mögött. 

Amúgy,jómagam azt gondolom,minden alkotóműhelynek van helye a művészettörténetben,sőt,akár még képes galériát is érdemes lenne megjelentetni az interneten. Az Ú Művészet cikkéről pedig annyit: jó,fontos,gondolatébresztő.