A 21.századi oktatás fontos kérdése az, tanítható-e a pedagógusi attitűd.A választ a 19.század adja meg...

 Napjainkban sokan felvetik azt a kérdést: eléggé elhivatottak-e az iskolákban dolgozó tanárok, az óvodákban dolgozó óvónők? Ezzel kapcsolatban pedig felmerül egy újabb kérdés:tanítható-e a pedagógusi attitűd, a nevelés szeretete? 
Hadd idézzek ezzel kapcsolatban egy 19.századi újságcikkből! Volt egy olyan újság Magyarországon, hogy Buda és vidéke. Az 1896.1.számban a Buda és vidéke megemlékezett arról, hogy 30 éves lett a Népnevelők Lapja ( a " népnevelő" szó gyakorlatilag a falusi tanítót jelentette). A köszöntő cikkek áradatában-ami már önmagában mutatja, hogy milyen fontosnak tekintették akkoriban az oktatásügyet- Scherer Gyula az alábbiakat írja:

"A tanítás: mesterség, a nevelés: művészet.A tanító, ha nem tud nevelni,csak ügyes munkás lehet; a nevelő, ha a tanításban nem volna is kiváló, mindig művész.Ügyes munkássá, jó tanítóvá mindenki lehet, a művésznek, a nevelőnek születnie kell.".

Scherer szembeállítja tehát a szaktanárt,, aki csak tárgyát tudja, azzal, aki tárgyát tudja, de egyúttal neveli is az ifjúságot. Szerintem nagyon helyes és korszerű szemlélet, és- véleményem szerint- a tanárok, tanítók többsége manapság, 21. századi oktatásunkban, ezen elvek szerint űzi is mesterségét: oktat de egyúttal nevel. Valami veleszületett érzék alapján. Tehát Scherer tagadja, hogy a nevelői, pedagógusi attitűd tanítható. Azt mondja, arra születni kell. És ezt a veleszületett adottságot kell kiegészíteni tudással. Szerintem ez így helyes. 

Még egyszer visszatérnék arra tényre, hogy egy napilap a 2. oldalán azzal foglalkozik, hogy egy nevelésügyi szakfolyóirat 30 éves lett. Ez manapság elképzelhetetlen. 
Említsük meg, ki volt a Buda és környéke főszerkesztője 1896-ban: a nagyszerű Erdélyi Gyula, akinek 17 regénye illetve elbeszéléskötete jelent meg, valamint ő fordította le először a Nana című francia regényt. Nem akárki volt. 

A Buda és vidéke számait az OSZK-ban papíralapon is olvashatják. Digitalizálva is megtalálható a Hungaricana közgyűjtemény részeként.