Amikor 1970-ben kiestünk a VB-selejtezőkön, ezt írta a Népsport

A Népsport 1970.május 1-i számának 3. oldalán Borbély Pál írása próbálta magyarázni, miért is nem jutott ki a magyar labdarúgó- válogatott az 1970-es labdarúgó VB-re. Szerinte azért, mert fiatal csapatunk még nem érett meg rá...Erre mai, 21.századi fejjel csak annyit tudok mondani:hm...Ha innen nézzük, így igaz, ha onnan nézzük, onnan sem igaz. Nem ezzel szeretnék ebben a bejegyzésben foglalkozni.Azt azért elmondanám, hogy akkoriban 16 csapatos volt a VB. Meg azért azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy akkoriban olyan nagy egyéniségek futballoztak Magyarországon, mint Albert, Bene, Dunai II, Mészöly és társaik. 

Van a cikkben egy érdekes bekezdés. A válogatott edzőmeccset játszott Szentendrén, és valahogy nagyon nem alakultak jól a dolgok ( anno az ötvenes években Puskásék tízet rúgtak ilyen csapatoknak). Szóval, az egyik szurkoló a sokadik rossz lövés, elrontott csel után kiakadt, és azt mondta:-Nem érdemes ezekre szót vesztegetni. 
Borbély Pál, valami erkölcsi felsőbbrendűségtől vezettetve, megvédi Hoffer kapitányt, mondván:nem szabad az amúgy is összetört önbizalmú embert így bántani. 

Ennyire nem tűrte a kommunizmus idején a labdarúgás vezetősége a kritikát. Mit szólt volna ahhoz, amit már akkor is Angliában, Spanyolországban mondtak a szurkolók egy-egy rossz meccs, gyenge eredmény után!!
Hát ilyen világ volt akkor.