Illyés Gyula világirodalmi rangú verse Tihanyról

 A Somogy című folyóirat 2009/1. száma közli Illyés Gyula:Tihanyi barátaimhoz című versét,mely szerintem világirodalmi rangú. Miért is?

Egyrészt azért,mert úgy érzékelteti Tihany és a Balaton vidékének exkluzív hangulatát,hogy mellőzi a magyar költők által ezekhez társított toposzokat. Nincs nádas,visszhang,halász,magyar tenger,semmi ilyesmi. Ennek a költeménynek saját világa van,saját metaforákkal és szimbólumokkal.

És Illyés Gyulától szokatlan vidámsággal,szarkasztikus iróniával. Már a "barát"illetve később előforduló "kortársaim"szavak jelentéstartalma is eltér a megszokottól,hiszen nem költőket,írókat,egyéb művészeket és értelmiségieket jelölnek,hanem az örök dal és a folyton zengő ének művészeit:énekesmadarakat. Akik pedig az örök fiatalságnak,folytonos megújulásnak szimbólumai. Az idősödő Illyés Gyula kiszabadult az irodalommal és politikával fojtogató Budapest szorításából,Tihanyba utazott, és újra fiatalnak,lendületesnek érzi  magát. Ehhez a lendülethez pedig vers-lendület,madárdal-zeneiség is jár:Kosztolányitól olvashatunk irodalmunkban hasonló táncos,szinte önjáró költeményeket. Illyés Gyuláról sok olvasó szájából hallottam már:nehézkes,merev. A Tihanyi barátaimhoz mindennek teljes és átütő cáfolata. Úgyhogy irány a Somogy folyóirat(internetes adatbázisokban megtalálható)és kezdjük el olvasni ezt a verset!Ha pedig tehetjük utazzunk el Tihanyba! Hátha mi is megfiatalodunk...