Írott és elektronikus média régen és ma

 Volt belőle jópár...Akiről most beszélünk, az egy elképesztő tehetségű irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem ( akkori nevén Kossuth Lajos Tudományegyetem) professzora, Kovács Kálmán. 1930-1983. között élt, tehát mindössze 53 adott neki a sors ezen a Földön. Pályája tipikus példája annak, hogyan tette tönkre a 20.századi  kommunizmus a tehetséges humán értelmiségi embereket.  Hogyan? Kovács Kálmán, és sok más értelmiségi az alábbi utat járta be: - Észrevették tehetségét, ezért kinevezték tanársegédnek, ám gondoskodva róla, hogy ne legyen olyan gyors az előrejutása - Kezdeti sikereit hangosan ünnepelték, hátha ettől " elszáll". Későbbi publikációit viszont fanyalogva fogadták.  - Egyre inkább elhalmozták munkával, olyan tárgyak oktatását is rábízták, ami nem volt a szakterülete. Kovács Kálmán esetében ez így alakult:Kovács eredetileg a 19.századi magyar irodalom szakértője volt, erre rábízták a 20.századi irodalom oktatását is. Aki jobban ismeri az irodalom világát, az tudja,

 Önnek mi jut eszébe a tanulás szóról?Valószínűleg semmi rokonszenves. Iskola,óra,tanár,házi feladat,osztályzat,vizsga meg effélék töltik el az ember elméjét e szó hallatán. Ugyanakkor a sikerek is eszünkbe jutnak:a sikeres vizsga vagy szigorlat, a hosszú kínlódás után megszerzett idegennyelv-vizsga. Szóval, a " tanulás" szó a magyar nyelvben igencsak ellentmondásos érzelmi tartalmakat hordoz.  Olvasom Grecsó Krisztián:Tanulni kell című versét az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóiratban. Ebben az 5x4 soros,abab rímképletű versben arról van szó,hogyan tanulja egy férfi a nőt. A tekintetét,a mozdulatát, a mimikáját,a szokásait,mindent. Mert ezt a sokmindent is tanulni kell. A párkapcsolat,a házasság nem más,mint a másik folytonos tanulása. Hogy aztán együtt tanulhassuk a téli fákat.Az iskolában semmit nem tanítanak arról,hogyan kell a másik embert szeretni. De talán jól is van ez így. Az iskolában tantárgyakat tanulunk,az emberi kapcsolatainkat meg az életből tanulju

 Szeretem az olyan verseket, novellákat, regényeket,melyek a futballról szólnak, vagy legalábbis van bennük egy-két metafora a labdáról, a meccsről, a játékosokról vagy a legjobb játék más vonatkozásairól. A 2000 című folyóirat 2017/1.számában olvashatjuk Mesterházy Balázs:Napozó című versét. A mű első része felidézi egy nyári, hétvégi, amolyan tipikus ebéd utáni álmos-árnyékos meccs hangulatát, a vers másik része pedig vendégszövegnek álcázva magát, működik. Maga a meccs, mint motívum,sugallja, hogy mi, emberek, itt csak vendégként játszunk, esetleg csak nézők vagyunk,és annyira nem is érezzük jól magunkat, a nagyobb igazságok magasabb szinten dőlnek el.  Amúgy érdekes dolog, hogy nagyon sok európai író írt futballról, talán Esterházy neve a legismertebb, de hosszasan lehetne sorolni- akár a magyar irodalomból- másokat is, Pl. Kukorelly Endrét, Mándy Ivánt,Moldova Györgyöt. Ezzel szemben az amerikai irodalomban az amerikai futball nem annyira kurrens téma. Inkább csak a bestseller-iro

 Akit érdekel az egyéni és történelmi emlékezet kérdése,feltétlenül olvassa el Miklya Luzsányi Mónika:Hencida című novelláját!A Jelenkor című,kiváló folyóiratban jelent meg(2006.április,401-405.oldal). Egy "sürített" családtörténetet olvashatunk ebben a műben. Történetet,mely apró mozaikdarabkákból áll össze. Az elbeszélőnek nincs is szándékában hagyományos,19.századi értelemben vett lineáris történetet összeállítani. Pontosan azáltal lesz a történet évtizedeket átívelő kerek egész,hogy nem ismerjük minden mozzanatát. Az elhallgatás,a csend is a történések része. Amire nem vagy nem jól emlékezünk,az is fontos,mert identitásképző erő lehet. És a kert,mint motívum-mennyire más,mennyire eltér a nagy kkasszikusok kert-ábrázolásaitól,ha jön egy idegen ember,és átveszi a kertben a hatalmat. Irányít a saját otthonodban. Nem feltétlenül rossz szándékú,de mindent elront. Nem szeretnék részletesen szólni a novella harmadik,mindent meghatározó eseménysorozatáról,szeretném,ha Ön,Kedves L

 Olykor sokkal több és jobb pszichológiát lehet tanulni irodalmi alkotásokból, mint lélektani szakkönyvekből- én legalábbis így vagyok vele. Elolvastam Schillinger Gyöngyvér: Április huszonegy című novelláját az Alföld folyóirat 2021/2. számában (25-28.oldal), és sok mindent megértettem a gyász feldolgozásáról- amit addig is sejtettem, csak valahogy homályosan, alaktalanul gomolygott bennem.Schillinger Gyöngyvér kisepikai műve megtanított arra, hogy legalább magam előtt kimondjam ezeket az érzéseket, gondolatokat. A novella hőse, az egyes szám első személyű elbeszélő egy barátja apjának kínos jelenetekkel tarkított temetésén vesz részt- eközben pedig újra átéli saját, édesapja elvesztése felett érzett gyászát. A két gyász, a két elvesztés-érzés összekeveredik.  Amit tanultam ebből a nagyon értékes műből: 1.A gyász nem múlik el, nincs olyan, hogy vége, ez nem film, nem sportverseny. 2. Az ember csak rosszat tesz magának azzal, ha erőlteti a túllépést. Minden folyónak megvan a maga apály

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc után keservés hónapok következtek Magyarország történetében. A Kádár-korszak megtorló gépzete beindult:szinte semmiért ítéltek embereket halálra vagy hosszú börtönbüntetésre. De hogyan festett a megtorlaás időszaka egy hétköznapi magyar család életében? Erről bizony a történeti kutatások csak igen visszafogottan szólnak. A szépirodalom azonban módot ad arra, hogy az egykori áldozatok kibeszéljék, kiírják magukból múltjuknak ezt a keserves fejezetét.  Így tett Zsámboki Mária is. Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2010/11.számában olvashatjuk a különös című ...hétrevároma...című elbeszélését. A cím a harmincas évekbeli sláger ( refrénje:Hétre ma várom a Nemzetinél/ott, ahol a hatos megáll) parafrázisa:a csiriviri szerelmes dalból itt érzelmekkel teli találkozás lesz.  A történet a következő ( nem áruljuk el az egészet, csak belekóstolunk):egy kamaszlány szemszögéből ismerjük meg egy család 1956 utáni történetét. Az apát hét évre í

 Most még csodálatos ősz van,húsz fok körül az átlaghőmérséklet,de azért mindenki érzi már a mi kis Kárpát-medencénkben,hogy hamarosan vége az ősznek,jönnek a mínuszok,előbb hajnalonta,aztán már szégyenkezés nélkül,nappal is. Egyre kevesebbet megyünk ki,ahogy közeleg a december,úrrá lesz az emberen egyfajta bezártságérzet-pszichológusok sokat tudnának erről mesélni. De az irodalom is elmondja erről a magáét. Turbuly Lillának van egy-a sok közül-remek verse,az a címe,hogy Ki. Az Alföld folyóirat 2016/9.számában jelent meg. Az epigramma arról szól,hogy bezárva érzi magát a lírai én,és ki akar szökni "a bodzaillatú nyárba". A vers ritmusát a "ki" és a "végig"szavak soreleji ismétlődése adja(a héber költészetben is van ilyen,a sor elején kell keresnünk a ritmikusság okát,eredetét), igencsak nagyszerű és emlékezetes vers kerekedett belőle.  Majd decemberben,ha esik a latyak,többször előveszem,elolvasom,közben gondolkodom versről és pszichológiáról,bezártságról

Van a megszokott élet,napról napra. Egyszercsak jön egy vers... Lászlóffy Aladár:Első sötétség című verse az Új Írás folyóirat 1977/2. számában jelent meg. Szonett (mert 12 sor) vagy epigramma is lehetne a műfaj,én inkább mégis azt mondom:legyen szabadvers!Az jó,az lehet sokfajta. Az Első sötétség voltaképpen a felfedezés öröméről szól. Arról,hogy attól izgalmas valami,hogy első. Most gondolhatunk első testi élményünkre is,miért ne-ugye,nem olyan volt,mint a második? Lászlóffy verse az első izgalomról is szól-arról az izgalomról,amikor felfedezzük,hogy az élet lényeges dolgaihoz képest a lényegtelen dolgok semmik. Nincsenek egy kicsit fontos dolgok:vagy fontos valami,vagy nem. Kicsit nietzschei gondolkodás, 21.századi mércével nem gyakorlatias,vállalatvezetésben nehezen használható. Költőként viszont igen hasznos tanács. Mert a költőnél a lényegről való szólás privilégiuma. A többi semmi,csak vigasz. Mi pedig az életet szeretjük,nem a semmit.Lászlóffy Aladár verse engem felizgatott. Ig

 A Rakéta Regényújság 1988/31.számában találtam három remek novellát. Teljesen különböző témák,kultúrák és megközelítések,az egyik novella ráadásul krimi,a maga nemében mindhárom magas szintű irodalom,öröm az Olvasónak. Marosi Gyula:Vadgesztenye című irása nem klasszikus katonatörténet. A besorozott fiatalemberek a megszokott centizésen kívül új mókát találnak:kiszedik a vadgesztenyék belsejét. Ezzel is múlik az idő. Csakhogy 1963-at írunk,a politikai helyzet feszült. Egy héttel leszerelés előtt a politikai tiszt összehívja az állományt... Alberto Moravia,a talán legismertebb 20.századi olasz író Vén bolond című novellája az öregségről szól. Egy fodrászüzletben négyen dolgoznak:a főhős,egyben narrátor,ötvenes éveiben jár. Amato,a korábbi csendőr huszonéves,Giuseppe öreg motoros,Iole,a manikűrös pedig szép és tetszetős fiatal lány. Hősünk egyszer összeszedi bátorságát,és meghívja a hölgyet egy hétvégére,Ostiára,a Róma közelében található strandra. Csakhogy itt szembesülnie kell valamive

 Krasznahorkai László nem arról híres,hogy műveinek történései irodákban vagy művészeti galériákban zajlanának. Az ő irodalmi közege a kocsma,az aluljáró,a lovi,a rehabintézet,meg egyéb,nem igazán "bársonyos" helyek. A Rakéta Regényújság 1988/15.számában egy kevéssé ismert Krasznahorkai-művet olvashatunk,címe:Kitekintés az univerzumra. A történet egy kisvárosi kocsmában játszódik,főhőse Valuska,a meglehetősen együgyű harminckét éves(ismerős ez a kor irodalomtörténetből?) költői lélek. Neki csak a kozmosz számít,földi dolgokhoz kissé buta. Ennek ellenére nagyon rokonszenves fiatalember. Az elbeszélés mondatai kissé hosszúra nyúltak,de pár (na jó,5-6) után meg lehet szokni. A hős pedig feledhetetlen. Itt-ott tetten érhető némi politikai áthallás,az 1980-as években már divat volt reformernek lenni,de alapvetően a mű emberi sorsokról,egyéni drámákról szól. Megmártózunk a kozmosz és a kocsma légkörében,s nyomára lelünk valami öröknek. A Rakéta Regényújság pedig a rendszerváltás ut

 A Rakéta Regényújság 1988/18.számának 3. oldalától olvashatjuk Stanley Ellin:Ismeretlen okból című elbeszélését. A cselekmény lényege annyi, hogy egy vállalat negyvenhat éves középvezetője taxiba ül, és a sofőr nem más, mint a vállalat egy évekkel ezelőtt, átszervezések miatt elbocsátott középvezetője, Slade. A menedzserből taxisofőrré avanzsált férfi elmeséli Morrisonnak, aki szintén negyvenes éveinek közepén jár, hogyan is működik a vállalati munkaerőpiac. A negyvenes középvezető csak teher, mert túl sok a fizetése, azonkívül legtöbb esetben már nincs benne annyi, hogy előrelépjen. Ezért az átszervezéseknél mindig a negyvenes középvezetőket küldik el, s vesznek fel helyettük- feleannyi bérért- pályakezdő fiatalokat. Morrisonnak megfekszi gyomrát a történet, félni, gyanakodni kezd, s amikor hétfőn a nagyfőnök hívatja -merthogy átszervezés lesz a részlegénél- elővesz egy puskát... Szóval, ilyen az élet- pontosabban a munkaerőpiac- negyven után. A középvezetők vannak a legnagyobb veszé

 A Rakéta Regényújság 1988/27.számának legelején olvashatjuk Déry Tibor:Békés szőlőhegy 1938-ban című novelláját. Az erősen móriczi utánérzésű alkotás lehetne jó,lévén Déry Tibor a huszadik század egyik legjelentősebb magyar írója. Ám a zsenit ezúttal cserbenhagyta zsenialitása. Mert persze,értjük,mit jelent 1938:közeledik a második világháború,a falu jól szituált lakói pedig a kocsmában isznak-ilyenkor persze felvetődik az Olvasóban,hogy mégis,mi a túrót kellett volna csinálnia egy állatorvosnak meg egy birtokintézőnek,talán bunkereket ásni? A következő probléma a novellával a sok szereplő. Mindenféle férfiak és nők ülnek az asztalnál,az Olvasónak pedig meg kellene jegyeznie,ki ki mellett ül. Nem jegyzi. Továbbá érthetetlen,milyen motivációval követi el a tettes,a szótlan vendég,a tettét. Amúgy meg miért baj az,ha egy társaság jókedvű és a mellettük lévő asztalon ülő vendég szótlan?Az intéző pedig az úri osztály képviselője lenne,ezért kellene neki ütnj a parasztokat? Erre már jobb ne

 Daniel Boulanger a huszadik századi francia irodalom egyik legismertebb novellistája,regényírója,filmforgatókönyv-írója volt. A Rakéta Regényújság című irodalmi hetilap 1988/21.számában jelent meg A virágkertész című novellája. Amelynek akár azt az alcímet is adhatnánk:Ha valaki kéregetni akar... Tipikus kispolgári francia környezetben játszódik a mű. Férj biztosítási ügynök,feleség háztartásbeli. Flore,a fiatalasszony, éppen mosogat,amikor csengetnek. Egy markáns arcú,ám eléggé szerencsétlennek tűnő figura,Placide,áll az ajtóban. Virágkertész,és munkát keres. Sebesülései vannak azonkívül sánta. Flore 100 frankot(szerény számításaim szerint ez ma forintértékben olyan 50 000 körül lenne) ad neki azzal,hogy tízet vegyen le,a többit hozza vissza. Aha,ahogy az ilyenkor lenni szokott,az asszony soha többé nem látja a tarhálót. Vagy mégis? Mert két hét múlva megint csengetnek. Megint Placide áll az ajtóban,megint virágkertészi állást keres,természetesen sebesült...Szóval,ennek a remek kis h

 A rendszerváltás után a sajtó, a média tele volt olyan emberekkel, akik a levert 1956-os forradalom és szabadságharc után Nyugat-Európába, Amerikába vagy Ausztráliába emigráltak, s ott sikeres karriert futottak be. Azokról az emberekről már jóval kevesebb szó esett, akik Magyarországról ilyen vagy olyan indíttatásból Nyugatra emigráltak,de nem sikerült a kinti életüket felépíteni. Ezekről az emberi sorsokról leginkább csak a szépirodalom ad hírt, ha egyáltalán...A történelem nevű hatalmas tortának ez a szelete valahogy nem kellett senkinek Ferdiandy György: Szarvasok című novellája a Rakéta Regényújság ( amely, nevével ellentétben, nemcsak folytatásos regényeket közölt, de kisprózát is) 1988/22. számában jelent meg. Nem kapott erős kritikai visszhangot, hiszen ellentmondott a mainstream azon sugallatának, miszerint minden kinti magyar gazdag és sikeres. A Szarvasok című novella hősei boldogtalanok, éppenhogy megélnek, és nagyon nagy tragédiák emlékét hordozzák szívükben.Nem építettek

 Szakonyi Károly(1931-) nevét elsősorban drámáiról ismerjük. Az utóbbi évtizedekben minden valamirevaló magyarországi színház játszott Szakonyi- darabot. Kevesebben tudják, hogy Szakonyi Károly a prózai irodalmi műfajokban is letette a névjegyét, nem is akárhogy. Példa erre a Rakéta Regényújság 1988/13. számában közölt Hangversenydarabok című novellája. A történet úgy kezdődik, hogy egy író ( az elbeszélő, maga Szakonyi) úgy dönt, alkotói szabadságra megy, vidékre, itt befejezi művét. A szomszéd házból, mindennap ugyanabban az időpontban gyönyörű szép klasszikus zenedarab hangzik fel. Az írtó elhatározza, utánajár annak, ki zenél ilyen gyönyörűen.  Kiderül, a szomszéd házban már évek óta nem laknak. Két hölgy lakott ott, de már elköltöztek.  Tovább nem akarom spoilerezni a cselekményt, nagyobb könyvtárakban megtalálható a regényújság, el kell olvasni. A mű vége annyira misztikus, rejtélyes és kalandos, hogy még napjaink bestseller-írója, Stephen King is megirigyelhetné.  Csak egyetlen

 A Rakéta Regényújság 1988/13.számának 12-13.oldalán olvastam egy addig számomra ismeretlen Mikszáth-novellát,mely voltaképpen egy viccről,egy úriember ártatlan megvicceléséről szól,vagy talán kicsit többrő. Mondjuk,a 19.századi magyar közéletről.A novella címe:A Lőrinc kalapjai. Adva van egy mogorva,nőkkel szemben kissé tartózkodó úriember,bizonyos Lőrinc,aki minden nap kalapban jár,és a Figarot olvassa,akár a korabeli úriemberek nagy része. Egy barátja elhatározza,hogy megvicceli ezt a Lőrincet. Odamegy hozzá,és hosszas alkudozás után elkéri a kalapját,cserébe vesz neki egy újat. Másnap,szintén egy viccbe beavatott úriember,Lőrinc előző nap vásárolt kalapját kéri el,cserébe vesz neki egy újat. És így tovább,szegény Lőrinc mindennap új kalapot kap. A vicc hatására azonban jelleme kissé megváltozik... Kitűnő írás,igazi magas Mikszáth-színvonal,amely a 21.század olvasója számára is tanulságul szolgál. Nem beszélve arról,hogy jó visszagondolni arra az időszakra,amikor a népszerű sajtóter

 Az 1970-es években Magyarországon megkezdődött a történelmi szembenézés. Azok a magyar értelmiségiek, akik nem helyesen cselekedtek a Rákosi- korszakban, majd a korai Kádár-korszakban, kitárták a szívüket. Persze, nem direktben és nem is a mainstream-médiában, hanem kevésbé olvasott kulturális folyóiratokban, többnyire irodalmi köntösbe csomaglva.  Az Új Írás című folyóirat 1975.februrái számában jelent meg Bihari Sándor: Krónika című verse. 5 szonettből álló ciklusról van szó, mely a fiatal értelmiség feltűnését, manipulatív úton történő vezető szerephez juttatását, valamint magára eszmélését jeleníti meg.  Az első szonett a " szentségtörés szertartsáról" szól, ez feltehetőleg arra utal, hogy a marxista képzettségű fiatalok lerombolták a régi, polgárinak, reakciósnak minősített tabukat.  A második szonett a szocializmus türelmetlen építéséről szól, arról, mekkora szerepet vállalt ebben az akkori ( 1950-es évekbeli) fiatalság. A harmadik szonett az eszméből való kiábrándulás

 Lázár Ervin,akit manapság talán meséiről ismerünk legjobban,elképesztő erejű novellákat is írt. Ezen remekművek egyike a Rakéta Regényújság 1988/11. számában olvasható,címe:Az óriás. Hőse egy átlagos kiskamasz fiú,aki azt hiszi,hegyet mászik,pedig csak egy óriás fekvő testén igyekszik átjutni. Azért érdekes ez a novella,mert leírja,hogyan is küzdünk meg ellenségeinkkel. Tárgyiasítjuk vagy antropomorfizáljuk őket/azokat. Mar az éhség-mondjuk,mintha az éhség valami élőlény lenne. Legszívesebben kihajítanám az ablakon ezt a bónusz-rendszert-mondja a vállalat középvezetője,mintha az emlegetett bónuszrendszer valami megúnt használati tárgy vagy rosszcsont személy lenne. A magyar nyelv ilyen:konkretizálja az elvontat. A gyermeki gondolkodás pedig pláne ilyen. Lázár Ervin novellája kiválóan irodalmi formába önti ezt a gondolkodást. Érdemes elolvasni. Rakéta Regényújságot pedig jobb könyvtárakban vagy antikváriumokban találhatunk. Annyit elárulok,hogy az 1988/11. számban Agatha Christie-regén

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk Ébert Tibor novelláját,amely a sokatmondó Szerelem címet viseli. A novella voltaképpen egy képzeletbeli bírósági tárgyalás leírása.Az ügyben szerepel egy dúsgazdag férfi,Arnold,aki anyagi javakkal halmozta el szerelmét,Katalint:autókkal,jachtokkal,olajfinomítóval,hidroplánnal,kikötőkkel.Csak éppen a szeretetét,a finom érzéseit nem volt képes kimutatni. Katalin pedig pont erre vágyott.A háttérben meghúzódó képzeletbeli tanúk: a a halász,az olajfúró munkás,a fuvaros,a hajóskapitány,a pilóta pedig pontosan ezt tudná megadni Katalinnak. Gazdagságot,átlagon felüli anyagi javakat viszont nem. Vajon kinek a javára ítél ez a képzeletbeli bíró? Ébert Tibor novellája-mindössze két hasáb terjedelmű-a magyar irodalomban szokatlan hangvételű,furcsa,de jó írás. Érdemes elolvasni!A Rakéta Regényújság régebbi példányait pedig jobb antikváriumban lehet beszerezni. 

 Középiskolai irodalomtanulmányaink egyik legrokonszenvesebb alakja Francois Villon francia költő. Falta a nőket, börtönben ült, bűncselekményeket követett el. Igaz vagány fickó volt. Legalábbis így tanultuk.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2021/8. számában, a kilátó rovatban olvashatjuk Ádám Péter cikkét(" Én, Francios Villon...". Valóság és ráció Villon költészetében, 56-58.oldal). Szerző erősen megkérdőjelezi a hagyományosan, az európai köztudatban elterjedt Villon-képet. Szerinte - Villon három nevet is használt - nem biztos, hogy a versekben leírt események fedik a valóságot - egyáltalán nem biztos, hogy ült börtönben - A költő egy " másik Ént tol előtérbe", magyarán szólva: keveri a fikciót a valósággal. Ádám Péter ezek után óvatos kritikával illeti Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc és Vas István Villon-fordításait. Szerinte  - sokat feladtak a versek eredeti értelméből - nem ritkák a képzelt sorok sem. Szerző maga is fordította a nagy francia k