Tragikus értelmiségi sors a 20.századi magyar történelemben

 Volt belőle jópár...Akiről most beszélünk, az egy elképesztő tehetségű irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem ( akkori nevén Kossuth Lajos Tudományegyetem) professzora, Kovács Kálmán. 1930-1983. között élt, tehát mindössze 53 adott neki a sors ezen a Földön. Pályája tipikus példája annak, hogyan tette tönkre a 20.századi  kommunizmus a tehetséges humán értelmiségi embereket. 
Hogyan? Kovács Kálmán, és sok más értelmiségi az alábbi utat járta be:
- Észrevették tehetségét, ezért kinevezték tanársegédnek, ám gondoskodva róla, hogy ne legyen olyan gyors az előrejutása
- Kezdeti sikereit hangosan ünnepelték, hátha ettől " elszáll". Későbbi publikációit viszont fanyalogva fogadták. 
- Egyre inkább elhalmozták munkával, olyan tárgyak oktatását is rábízták, ami nem volt a szakterülete. Kovács Kálmán esetében ez így alakult:Kovács eredetileg a 19.századi magyar irodalom szakértője volt, erre rábízták a 20.századi irodalom oktatását is. Aki jobban ismeri az irodalom világát, az tudja, hogy ez a 19.század irodalma és a 20.század irodalma két külön világ. Ez egy embernek sok, a professzorban egyre inkább elhatalmasodott a kiégés, ennek alkoholizmus lett a kövvetkezménye. A hatalom persze, ezt tudta, de nem tett semmit ellene, sőt, a "belső emberek" inkább adták alá a lovat, hogy szükség esetén felhasználhassák ellene.
- 1956 után kompromittálták:szinte valamennyi kollégájának felmondott az egyetem, csak neki nem. Emiatt elkezdtek terjedni vele kapcsolatban bizonyos pletykák, melyet a hatalom beépített emberei tovább éleztek, fokoztak. Beindult a suttogó propaganda. 

Akit bővebben érdekel Kovács Kálmán pályafutása, olvassa el Görömbei András kitűnő emlékezését, mely az Alföld folyóirat 1990/7.számában jelent meg. (81-86.o.). Más szemléletű, mint ez a kis bejegyzés, de a lényeget jól érzékelteti.