Tényleg Churchill tévedett?Hozzászólás Faggyas Sándor cikkéhez

 Egy kitűnő,gondolatébresztő cikk jelent meg Faggyas Sándor tollából a Magyar Nemzet 2021.március 5-i számában,a 11.oldalon. Címe:Winston Churchill késő bánata.Ha nagyon röviden össze akarnám foglalni a tartalmát,így tenném:Churchill és Roosevelt tévedett Sztálin szándékait illetően. Nem mérték fel helyesen,hogy Sztálin el akarja foglalni Kelet-Európát. Azzal,hogy a második világháború végén a szövetséges hatalmak elvetették a balkáni partraszállás gondolatát,tkp.átengedték Kelet-Európát Sztálinnak,ezzel pedig mintegy megalapozták a hidegháború korszakát. Churchill vasfüggöny-távirata illetve az 1946.március 5-én elmondott fultoni beszéd már csak a kész helyzetet nyugtázza.

Azt gondolom,alapvetően igaza van Faggyas Sándornak,de-és itt jön a de-játsszunk egy kicsit a történészek által olyannyira utált "mi letg volna,ha..."játékot. Mi lett volna akkor,ha Churchill és Roosevelt megsejtik,mire készül Sztálin?Jómagam azt gondolom,1944-re már nem sok választása maradt a nyugati hatalmaknak. Keletről nyugatra haladva sokkal nehezebb lett volna Európát a náci Németország nyomásától megszabadítani,mint nyugatról keletre.  A szovjet Vörös Hadsereg ugyebár keleti irányból támadott,és csak óriási emberveszteség áran jutott el Berlinig.Azzal azonban,hogy beáldozott húszmillió embert (ha jól tudom,ennyi volt a veszteség),Sztálin logikája szerint jogot formált az általa elfoglalt területekre.

Azt gondolom tehát,hogy Sztálin mindenképp megindította volna offenzíváját,a Szovjetunió mindenképpen meg is szerezte volna Kelet-Európát. E szemponból mindegy,hogy Churchill vagy Roosevelt mit gondolt vagy mit tudott. Persze,körüludvarolták a szovjet vezért,mert szükség volt rá a németek ellen. 

Amerikai nézőpontból van még egy,elborzasztóan racionális oldala a történetnek. Tegyük fel,én vagyok az elnök. Van egy katonailag erős szövetségesem,a Szovjetunió. Tisztában vagyok azzal,hogy egész Európa fölött nem szerezhetek befolyást,valamit adnom kell a szovjeteknek is. Meg kell jutalmazni Sztálint. Akkor tehát melyik részét engedem át Európának:a gazdag Nyugatot,vagy a lepukkadt Keletet? A válasz,szerintem,1944-45-ben is egyértélmű volf,mint ahogy az lenne ma is.

Lehet,hogy nincs igazam,de azt gondolom,Roosevelt és Truman valahogy így gondolkodhatott. Churchill tehát tévedett ugyan,de nem ezen múlt Kelet-Európa sorsa,legalábbis most így látom.

És még egyszer hadd szógezzem le:Faggyas Sándor cikke kitűnő,szívesen olvasnék hasonlókat.