Hajléktalanok,lakásfoglalók, politikai konszenzus- és a média

 Olvasom, az origo.hu-n, hogy Rákosmentén a hajléktalanok feltörik az évek óta elhagyottnak tekinthető MÁV- házakat, s beköltöznek. Magyarul: önkéntes lakásfoglalókká válnak. A helyiek persze aggódnak- talán ez érthető- viszont a cikkből az is kiderül, hogy a település vezetői eddig nem nagyon tettek semmit a probléma megoldása érdekében.
Az eseménysorozat egy, egész Európában nagyon markáns gazdasági-szociológiai jelenségre, a lakhatási válságra irányítja a reflektorfényt. Egyre több európainak nincs hol laknia, vagy ha van is, az nem nevezhető lakásnak. Ezzel párhuzamosan nagyon sok európai városban lakások százai, ezrei állnak üresen. Az ingatlanárak pedig egyre feljebb kúsznak, úgyhogy a jelenség valószínűleg még csak ezután éri el tetőpontját.
Hogyan is lehetne kezelni ezt a helyzetet? Az amúgy is forráshiányos önkormányzatoktól nem várható el, hogy több ezer lepukkant lakást most hirtelen felújítson anélkül, hogy biztos vevő lenne kilátásban. A lakhatási válsággal küszködőknek pedig nincs annyi önrésze, hogy banki, vagy bármilyen egyéb hitelt vegyenek igénybe. A média- tisztelet a kivételnek- az önkényes lakásfoglalást politikai szimpátiájának megfelelően mutatja be, ami azért baj, mert akadályozza a helyzet tartós, nyugodt, hosszútávú  megoldását. A választási győzelmekre törekvő politikusok pedig szintén a közhangulatot lesik, próbálják kipuhatolni, hogy akkor a választó most rokonszenveznek az " önkényesekkel", avagy sem.

Valahogy el kellene fogadnunk a másik álláspontját. Akiknek nincs lakása, azoknak igenis tudomásul kellene venniük, hogy jogállamban úgy nem lehet lakhatáshoz jutni, hogy feltörjük a másét. A középosztálynak pedig el kellene hinnie végre, hogy a lakáshiány komoly társadalmi probléma, melynek megoldására összefogás, jó szándék, és pénztőke szükségeltetik. Az önkormányzatoknak pedig be kellene kalkulálniuk az éves költségvetés elkészítésébe azt, hogy településükön nemcsak középosztálybeli, polgárosodott emberek élnek. Az írott és elektronikus médiának pedig be kellene fejeznie a öncélú, kattintásvadász heccelést, és tudomásul kellene vennie, hogy mindenkinek megvannak a saját szempontjai.

Konszenzus kellene. mint oly sok más kérdésben Európában és Magyarországon, kitárt kéz és nyitott szív kellene. Az európai politikai vezető réteg- politikai osztály, ahogy a szakmában nevezik- egyre kevesebb készséget mutat az együttműködésre. Csak a magam pártja, csak a magam fajtája, csak az én választóim rövidtávú érdeke...Ezzel a szemlélettel kellene hozzáállni a gazdasági és szociális kérdésekhez. És akkor Európa- ha Isten is úgy akarja- megőrizhetné versenyképességét riválisaival szemben. Ha nem, elbukik. És akkor sokan maradnak hajlék nélkül. Olyanok is, akik most még kényelmesen, többszobás házban élik életüket.