Szinte a bőrén érzi az ember a kanadai hideget

 Ahogy tapossa a havat a messzi Északon,...az ég szürke...csak néhány órára süt ki a Nap...

A sajtótól,médiától régebben azt várták el, hogy általa valami szépet,nemeset és maradandót éljen át a befogadó. Aztán ezek az elvárások hirtelen megváltoztak. De még napjainkban is alkotnak olya tehetségek a sajtóban,médiában akik alkotásaikkal képesek igazán gyönyörködtetni.

A Reader's Digest 1997.januári számában olvashatjuk Pierre Berton:Azok a régi szép telek című írását. Annyira pontos,életszerű,hogy az Olvasó szinte a bőrén érzi a kanadai telet. Átéljük,milyen lehetett puszta kézzel hozzáérni a fémalkatrészhez a mínusz 40 fokos hidegben. Átérezzük az óvónő helyzetét,aki minden szünetben tizenkét gyerekre adta rá a két zoknit,a kesztyűket,kabátokat,sálakat,majd vette le róluk a szünet végeztével. Szinte együtt fáj a szívünk az Utolsó Hajó utasaival,akik október körül elhagyták Dawson Hillt,hogy melegebb vidéken húzzák ki a telet. S mit érezhettek vajon a parton állók? Ott vagyunk a kanadai faluban,ahol mínusz hatvan fok van,és a ködtől nem látni át az utca túloldalára. Lábunk alatt érezzük a ropogó hacat,ahogy futunk felfelé a domboldalon. Árnyék sehol. Minden fehér.

Olyan érzékletesen, mint ahogy Pierre Berton ír,csak kevesen tudnak írni. Az Azok a régi szép telek nagyon jó,lélekemelő írás minden korosztálynak. Igazi klasszis teljesítmény. Irodalmi szintű publicisztika.

A Readers'Digest magyarországi kiadásának weboldala:rd.hu . Nem biztos, hogy itt megtalálod a régebbi cikkeket, de számtalan érdekes olvasnivalót biztosan.