Nyelvtörténet:Honnan ered a "kosarat kap" szólásjellegű kifejezés?

 A nyelvtörténet egyik legfontosabb kutatási területe szólásaink, állandósult szókapcsolataink eredetének kutatása.
Kosarat kapni nem túl nagy öröm, a kikosarazásban ( vagy kosarat adásban) egyesek örömöt lelnek, másoknak fájdalom ez is. Szóval, honnan ered a " kosarat ad", kosarat kap" szólásjellegű kifejezés?
A Rakéta Regényújság 1988/15.száma közölt O.Nagy Gábor:Mi fán terem? című könyvéből részletet, melyből választ kapunk a kérdésre.
A lovagkorban a várhölgy nem mindig fogadta pozitívan a lovag udvarlását, netán szerenádját. Ilyenkor lyukas kosarat eresztett le egy kötélen, de akadt eset, amikor leküldte kötélen a kosarat, de csak félig húzta fel a lovagot, aki szegény, ott maradt egész éjszakára, egy kötélen lógva,a vár falán. Ha a hölgynek tetszett az udvarló, akkor jó kosarat eresztett le, és felhúzta a várba udvarlóját. Hát innen ered a " kosarat kap" mondás, mely biztosan nyugati eredetű, hazai írásos emléke ugyanis egyáltalán nincs. 

A Rakéta Regényújságot elnyelte a rendszerváltás, megszűnt, nem tudok linket kitenni az oldal aljára. Nagyobb gyűjtőkönyvtárakban, esetleg internetes adatbázisokban lehet találkozni vele.