1998:Egy nagyon őszinte tanulmány a debreceni értelmiségről

 A Debreceni Szemle című tudományos-kulturális folyóirat 1998/1.számának 82-94.oldalán olvashatjuk Bényei József:Az alkotó értelmiség szervezeti kezdeményezései Debrecenben 1957-1978 között című tanulmányát. Nagyon komoly,őszinte,a vizsgált témát több szempontból is körbejáró írás ez,méltó az alaposabb olvasásra.

Megtudhatjuk,milyen élénk szellemi-egyesületi élet volt Debrecenben a Horthy-korszakban (hozzátehetnénk:és elképesztően fejlett sajtó!),megismerhetjük az Ady Társaságot,együtt érezhetünk a művészklubjának érdektelenségét elszenvedő,majd Szegedre költöző Mocsár Gáborral. Elgondolkodhatunk azon,hogy 1956 után mennyire félhetett a hatalom az értelmiségtől,ha még egy napilapot sem engedett...Megtudhatjuk,miért indult kétszer is útjára (1972,1979) a Debreceni Kör. Nagyon önkritikusan jár el Bényei József,amikor nem kizárólag a kommunista apparátus nyomását,hanem a debreceni értelmiség részéről jelentkező bizalomhiányt is felsorolja a megszűnés okai között. Sőt,saját,nem mindig előremutató szerepét sem hallgatja el. Ez így nagyon dícséretes,a tanulmány példamutató módon őszinte. 

Egy okot azonban-puszta sejtés alapján-hozzátennék ehhez az alapos felsoroláshoz. Ez pedig az értelmiség professzionalizációja. Mert feltehetjük a kérdést:létezett-e az 1970-es években egységes értelmiség? Van-e szellemi kapcsolat egy állatorvos és egy festőművész között? A kultúra művészi nyelvének modernizálódása (különösen a képzőművészeté) valahogy elszakította az összekötő szálakat. A modern művészetet lassan már csak a hivatásosok értik.Így aztán egy kiállításra nem fog elmenni,csak az a kevés értelmiségi,aki értelmezni tudja azt,amit lát a falon.

A tanulmányban szó esik a folyóirat-indítási kísérletről is. Ezt a hatalom akadályozta meg,egyszerűen nem adott papírt(nem is annyira burkolt cenzúra az 1960-as években). Itt egy valóban szerencsétlen történelmi pillanat állt fenn. Ha még egy pár esztendőt kibír a Debreceni Kör,valószínűleg vezető pozícióból kapcsolódhatott volna be a debreceni médiába-merthogy a helyi rádiók,tévék az 1980-as évektől indultak be,több vidéki városban. Ez az esély elment. 

Szóval,jó kis tanulmányt közölt a Debreceni Szemle,ritka,hogy a magyar értelmiség így szembenézzen önmagával. Akit érdekel a helytörténet vagy a társadalomtörténet,ne hagyja ki!