1795:Egy korszak,mikor fontos volt a magyar nyelv

 A mai, 21.századi értelmiséget általában társadalmi kérdések izgatják, ezekkel lehet bekerülni a médiába. Talán nehéz is elképzelni, hogy volt olyan időszaka a magyar művelődésnek, mikor az értelmiséget, az írástudókat, leginkább a magyar nyelv helyzete foglalkoztatta. Mert volt ilyen kor, bizony. 
Igen, kitalálták. a nyelvújítás koráról beszélek. Arról az időszakról, mikor is hosszú, olykor véget nem érő levelezéseket folytattak egy-egy szó helyes magyarosítása témájában; mikor életre szóló sértődések keletkeztek abból, hogy valaki mit szólt Kazinczy vagy Kölcsey legújabb írásához. Szellemileg igencsak fortyogó korszak ez: meg kellett tanulnunk helyesen írni és beszélni magyarul. Lefektetni a modern kommunikáció alapjait.Nem kicsi tét. 

A Debreceni Szemle című tudományos-kulturális folyóirat 1998/1. számának 48-58. oldalán olvashatjuk Tóth Péter írását Fejezetek egy grammatika regényéből címmel. A tanulmány az 1795-ben megjelent Debreceni Grammatika című könyv keletkezéséről szól. Merthogy nagyon sok dolgot nem tudunk e könyv kapcsán. Nem tudjuk
- pontosan, kik írták, kiket is takar a " Magyar Társaság" elnevezés
- kik bírálták el a könyv megjelenését megelőző pályázatot
- mi köze volt pontosan Kazinczynak ehhez a könyvhöz, igaz-e, hogy még alkotói stádiumban megmutatták neki a mű egyes fejezeteit
- és nincs egyezség azon sem, valójában hol a helye ennek a műnek a magyar művelődéstörténetben.

Tóth Péter tanulmánya hiánypótló, kérdéseket vet fel és tisztáz. Én magam, bár debreceni vagyok, a tanulmány olvasását megelőzően még soha nem hallottam a Debreceni Grammatikáról. Ez az értekezés kipótolta a műveltségem egyik hiányosságát. Köszönöm, Debreceni Szemle, köszönöm, Tóth Péter!