A történelem változik,az ember marad.Néhány észrevétel Fendrik Ferenc novellájához

 Fendrik Ferenc írót,újságírót az irodalomtörténet méltatlanul hanyagolja. Legtöbb szakmabeli csak annyit tud róla,hogy ő volt Bulla Emma színésznő férje. Pedig Fendrik nagyon tehetséges író volt,ezt bizonyítja a Sohanapján,délután négykor című írása is,mely a Nők Lapja 1979/50.számában jelent meg.

A történet az 1970-es években játszódik,valahol Magyarországon. Irén csinos,harmincéves asszony,férje,János huszonhat-akkoriban nem mindennapi dolognak számított,ha egy házasságon belül a nő az idősebb. Egy reggel egy gerle repül a házuk ablakába,Irén etetni kezdi a madarat,ennek János nem örül. Irén éretlennek,kamaszkorból éppenhogy kikerült felnőttnek tartja Jánost. Munkahelyén ugyanakkor van udvarlója:az üzem nőcsábásza,az izmos(félkézzel elbírja az elektromos írógépet),Rácz Pista nézte ki  magának a csinos fiatalasszonyt. Randira hívja. Miközben Irén randizik,János otthon füstölt csülökkel várja...a történet végét nem árulom el.

Nekem az jutott eszembe Fendrik Ferenc novelláját olvasva,hogy mennyire nem változik az ember. A mű több,mint 40 éve jelent meg,teljesen más történelmi milliőben (Kádár-korszak nyugodtabb évei),de az emberek ugyanazokat a dolgokat csinálják:esznek,isznak,szexelnek,házasodnak,dolgoznak,galambot etetnek,udvarolnak,randiznak. A történelem,a politikai rendszer néhány évtizedenként változik,az ember marad ugyanolyan. Fendrik Ferenc novellája pedig kitűnő. 

Érdekes,hogy a Nők Lapja ugyane számának 24.oldalán olvasható Magánügyek rovatban is hasonló témájú,de non-fiction sztori olvasható. Lehetséges,hogy a rovatok összedolgoztak?