Írott és elektronikus média régen és ma

 A Rakéta Regényújság (amely,nevével némileg ellentétben,főként novellákat,elbeszéléseket közölt) 1988/5. számában olvashatjuk Örkény István:A Vörös Malom című írását. Tulajdonképpen két részből áll az elbeszélés. Az elsőben elolvashatjuk,miért is haragudott meg József Attila Örkény Istvánra-annyit elárulok,a Hatvany-féle mecenatúrával függ össze a dolog,meg azzal,hogy Örkény szerint József Attilának nem volt humora. A második rész már sokkalta szívszorítóbb:a második világháborúban vagyunk,egy hadifogolytáborban,ahol flekktífusz üt ki. Örkény is elkapja,hetekig eszméletlen. Megismerkedik egy Kis-Kovács nevű bajtárssal,akit aztán tanítani kezd:versekre,biológiára,meg mindenre,nagyon szívszorító.  A Rakéta Regényújság pedig nagyon hiányzik a magyar sajtópiacról. Afféle irodalmi vegyesfelvágott,mindenféle színekkel. Ha valamelyik kiadó,megfelelő áron,látna fantáziát ilyesmiben,nem volna rossz ötlet feleleveníteni. 

 Sokan- munkapszichológusok, közgazdászok, orvosok, vállalkozók- próbálták már megfogalmazni, miért is tesz jót az embernek az aktív élet, azaz a munka. Találtam egy verset, magyar költő írta, még a magyar irodalomban is kevéssé ismert, de mindennél találóbban megfogalmazza, miért is kell az embernek dolgoznia, alkotó munkát végeznie. Veress Miklós:Munkadal című népies-realista verse a Kortárs irodalmi és művészeti folyóirat 1977/3. számában jelent meg.  Van benne négy sor:"...őrölj,malom,őrölj/mert aki nem őröl/abba a nagy csendbe/úgyis beleőrül...".  (A malom itt metafora, az embert jelképezi). Pontosan erről van szó,. . A nem dolgozó ember elveszíti kapcsolatát a világgal, csend-élete lesz, körbeveszi őt a csendes érdektelenség. Ezt az emberi lélek nehezen viseli, mert az ember társas lény, arra teremtetett, hogy együtt legyen, kommunikáljon más emberekkel.  különösen nyugdíjba vonuláskor tapasztalja meg sok ember az elhagyatottság, feleslegesség érzését.  Napjainkban, ami

 Francisco de Oraá (1929-2010) kubai költő volt, műveiben azt a jellegzetes mediterrán hangulatot, azt a forróságot ábráolzta, mely végikíséri egy kubai átlagember életét. Város, város című verse a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban jelent meg, (1975/7. szám), fordította Csuday Csaba. A rímtelen szabadvers három részből áll. Az elsőben a mediterrán falut ismerhetjük meg: fehér házak, almásládák illata, a tenger közelsége, hullámai, sajátos milliője- de mindemögött ott van egy sajátos, negatív misztikus, a halottaknak, az ősi babonáknak valami elementárisan rossz és félelmet keltő kultusza, Szerelmes hltak, gyóntatók, a pokolból az egekbe repülő galambok- Oraá nagyon erőteljes, ugyanakkor nagyon eredeti metaforákkal érzékelteti számunkra ezt a már ködbe veszett, egykor-volt falusi világot.  A második részben hirtelen a városba csöppenünk. Egymásba érő házak, nyomor, éhbérért küszködő férfiak, otthon, a háztartást vezető asszonyok, mindenfelé baloldali tüntetések, robbanások, politikai

 A Rakéta Regényújság 1974-1994.között megjelenő irodalmi folyóirat volt. Közölt verset,novellát,regényrészletet,folytatásos regényt,krimit,útleírást,szinte minden irodalmi műfajnak otthont adott. A közönség pedig imádta. Az 1988/4.számban olvashatjuk Andy A.Curtis:Smilling hadnagy kételkedik című kriminovelláját. A bevezető részben három végzős nyomozónövendék közül Smillingnek jut a sors,hogy a gyilkossági csoporthoz osszák be. A novella második része pedig maga a bűnügy. Egy szenátor lányát,vejét és unokáját elrabolják. A szenátor(aki a lányánál csak a festőművész vejét utálja jobban) telefonon beszél a kislánnyal,aki kódolva elmondja neki,hol is tartják fogva a családot. Aztán jön a szabadítóakció,Smilling hadnagy információi alapján... A mű befejezése,azaz a krimi megoldása-véleményem szerint-kiábrándítóan közhelyes. Nem akarom elárulni,pontosan hogyan is végződik a történet,hiszen blogunk elsőszámú feladata éppen az olvasásra való ösztönzés.  Ahhoz képest,hogy igazi,angolszász kr

 Véletlenül kezembe került a Debreceni Egyetem által kiadott Szkholion folyóirat 2015/1. száma. Ebben találtam egy döbbenetes verset,B-Terv a címe,szerzője pedig Horváth Imre Olivér. A mindössze 6 soros, elementáris erejű költemény egy megromlott apa-fiú kapcsolatról szól. Az apa már csak az unokát várja fiától,erről ő hallani sem akar,a fiú pedig inkább csak pénzforrást lát az apjában. Az apa a még meg sem született unokát hívja B-Tervnek. Erről a remek,bár szomorú témaválasztású versről eszembe jutott a magyar társadalom egyik kollektív pszichológiai tévedése. Hogy tudniillik mindig van B-Terv. Így hisszük,túlságosan is gyakran hisszük így. Nem baj,gondoljuk sok esetben,ha valamit elrontottunk,majd'csak akad egy második esély. Akik így gondolkodnak,azoknak üzenem:többnyire nincs második esély. Szülőként pedig biztosan nincs. Egy gyereket csak egyszer lehet nevelni. Úgy,ahogy. Nem tudsz visszamenni az időben,hogy kijavítsd a hibáidat. A tizennyolc éves fiad sem lesz újra tizenháro

 Vargha Balázs:Eurydice c.tanulmányát olvasom az Új Írás című irodalmi,kritikai és művészeti folyóirat 1975/3. számának 61-72.oldalán.Lehengerlő,megdöbbentő-nincsenek rá szavak. Ha ez a sztori mai,21.századi ismert emberekkel esett volna meg az összes sajtó-és médiatermék azonnal ráharapna. Szóval,Kazinczy Ferencről,az eddig igencsak aszketikusnak ismert költőről,nyelvújítóról és szellemi vezetőről kiderül,hogy nem állt távol tőle egy kis flört. Bár udvarolt Török Sophie-nak-a család eredetileg a nővérét,Susanne-t akarta a költő nyakába varrni házasság céljából- bele-belefért az életébe némi múló kis románc. A tanulmány szerint 1802-ben Félixfürdőn,az abban az időben a magyar társaság krémjét vendégül látó gyógyfürdőben gyógyította a bal karját,a nagy gyógyulás közepette pedig összeismerkedett a Sárosy házaspárral. Pár nap múlva már folyton hármasban látták őket,s ez a tény-bár ezt nem írja Vargha Balázs-a kor prűd és pletykára éhes közvéleményét igencsak elgondokodtatta...Kazinczy bel

 Radnóti Miklóst kitűnő versei, második világháborús szerepe, a holocaust során bekövetkezett tragédiája minden európai számára egyfajta sajátos irodalmi ikonná, hazáját minden keserűség ellenére szerető példaképpé tették. Kevesebbet beszél azonban az irodalomtörténet Radnóti kevésbé ismert kortársairól ,akik szintén nagyon sokat szenvedtek a vészkorszak alatt, és akiknek élete ugyanolyan tragikus véget ért, mint Radnótié.  A Nők Lapja 2019.április 10-i számában Balázs-Piri Krisztina cikke Zsigmond Edének, Pásztor Bélának ( Weöres Sándor szerint kora legnagyobb tehetsége volt), Fenyő Lászlónak ( Szántó Judit kegyeiért is versengett, de a lány végül József Attilát választotta) állít emléket. Kifejezetten ajánlom magyartanároknak, de minden irodalom iránt érdeklődő embernek ezt a remek írást. Felidézi a múlt elfeledett zsenijeit és költészetüket. Azt a költészetet, melyet a történelem szaggatott ketté.  Nők Lapja weboldala: noklapja.hu

 Ritkaság, hogy egy repüléstörténettel foglalkozó ismeretterjesztő cikk élénk irodalmi stílusban, civil Olvasók számára is élvezetesen íródjon. Barta Endre:Pápai élmények. Egy repülőgép története napjainkig című írása az Aranysas folyóriat 2021/7. számában jelent meg. Egy MiG-23F repülőgép magyarországi "karrierjét" írja le, mégpedig a repülő szemszögéből, egyes szám első személyben mesélve. Megtudjuk, hogyan került Magyarországra a szovjet repülőgép 1979-ben, miért csúszott egy évvel a határidő, hogyan nézett ki kívülről ez a remek repülőgép, miért került a gép a 47.vadászrepülő ezredhez. Megtudjuk, hogy 134 órát volt levegőben a gép 1982-ben, ez volt a csúcs. Olvashatunk arról, mekkora balhé kerekedett abból, hogy századjelvényeket festettek a gép orrára.  Valóban a plovdivi ( Bulgária) rosszul sikerült ipari javítás volt az oka, hogy a pilóták nagy része nem szeretett ezzel a típussal repülni? Mindenesetre a félelmeknek volt alapjuk, 1990-ben három pilóta vesztette életét

 Jurij Levitanszkijról eddig mindössze annyit tudtam,hogy más időtöltés híján előszeretettel fordított orosz nyelvre magyar költőket(mások mellett Nagy László,Juhász Ferenc alkotásait). A napokban kezembe került a Nagyvilág folyóirat 1975/7. száma,s ebből bizony kiderül,hogy Levitanszkij költőnek sem volt utolsó. Első sem,de ez nem is akkora baj. A 993.oldalon közölt A kezdet előtt c.versében a lírai én kinyit egy régi kalendáriumot,majd hosszas elmélkedésbe kezd egy időből kilépett világról,ahol is "csak egy idő van,nem száll év az évre". No,és hát hol van csak egy idő,mármint mérhetetlen idő?Az örökkévalóságban. Levitanszkij barátunk tehát a mérhető idő hatósugarán kívül álló világról,az örökkévalóságról elmélkedik. Csakhogy 1975-öt írunk,a Szovjetunióban(Ukrajna ekkor oda tartozott) vallási tárgyú irodalmi mű nem jelenhet meg,úgyhogy az ügyes,kommunista cenzúrát kijátszó Levitanszkij egyszerűen nem írta le,hogy voltakáppen miről is szól a verse. Jellemzett,körülírt valamit

 Akár bevalljuk,akár nem,az irodomban is vannak divatok. Bizonyos témák,stílusok,stílusjegyek búvópatakként törnek előre,aztán tűnnek el a föld alatt,hogy aztán valahol,más időben,más formában újra előbukkanjanak. Mindez annak kapcsán jutott eszembe,hogy elolvastam Pintér Lajos:Nyáreste oldom-kötözöm című versét (Új Írás,1975.április, 49-50.oldal). A mű nyelvezete,ritmikája,népi kultúránkhoz való erős kötődése számomra Nagy Lászlót,a költő-legendát idézi,ugyanakkor számtalan egyéni jellegzetességgel gazdagítja. Pintér Lajos versszerkesztő eljárását népi szürrealizmusnak is nevezhetjük. Azt gondolom,hogy nem véletlen az időbeli egybeesés a latin-amerikai mágikus realizmussal. A költő minden strófában a nyár egy-egy aspektusát,jellemzőjét mutatja be. A ritmika népdalszerű,de sorvégi rímek nincsenek,csak az utolsó versszaban. Találunk viszont igencsak izgalnas belső rímeket.A cím bibliai képe után az első versszak a korszak egyik baloldali toposzának,a Sej,ami lobogónkat ...cìmű,eredetile

 A Nők Lapja Évszakok 2019.nyári számában olvashatjuk Lénárt Emese cikkét A táltosköltő szerelmei címmel. Nagyon érdemes elolvasni mindenkinek,aki kicsit is foglalkozik irodalommal,vagy valami módon megragadta őt Ady Endre költészete és/vagy személyisége. Ebben a cikkben az is találkozhat újdonságokkal,aki hivatásszerűen műveli az irodalmat. Jómagam például nem tudtam,kicsoda is az a bizonyos Kíváncsi Ili,mint ahogy Rienzi Máriáról sem hallottam még soha(utóbbi,mint a cikkből kiderül,kupléénekesnőként kereste kenyerét). Nem tudtam,hogy nem Ady adta Lédának a magyar irodalomból ismert és elismert becenevét,mint ahogy nem voltam tisztában azzal a halálosan komoly okkal sem,ami miatt Léda hazajött Párizsból. Ismeretlen volt előttem Ady és Kaffka Margit meglehetősen zavaros románca(Kaffka Margit szeretett volna Ady felesége lenni,csakhogy Ady elállt a lánykéréstől. Bennem felmerül:a két,tragikusan fiatalon elhunyt literátor-zseni vajon megmenthette volna egymást?). Arról sem tudtam,hogy Ad

 Az Alföld folyóirat 2010.évi 2.számában olvashatjuk Vörös István:Díszkivilágítás c.versét. A mű egy olyan problémáról szól,költői érzékkel,amely probléma már a fősodratú médiában is megjelent. Ez pedig a szellemi ember kimerültsége.Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a költeményhez. 1.Nagyon jó,nagyon tetszett,a vizen járás ideje valamint a sajtos fokhagymakrémleves illata örökre megmaradtak bennem. 2. Vörös István a fáradtságot,kimerültséget az érzéki szféra és az intellektus összekeveredésével ábrázolja. Illatok és csodák,fények és a tenger hangja,eső-fáradtság-zongora hármas metafora. Furcsa dinamikai ellenpontozás:fáradt ember-folyton mozgó,hullámzó víztömeg.Aki szakavatottan értelmezi a verset,ezeknél a furcsa egységeknél,összeolvadásoknál kell kezdenie. 3. Nekem beugrott az,hogy "21.századi Radnóti,A la récherche". A nemes emlékek helyett az irodalmi aprómunkával kiérdemelt fáradtság. Hogy aztán elemzők-értelmezők gondolnak-e erre,nem tudom. Ezek voltak azok a bizonyos

 Kezembe került a Debreceni Szemle c.tudományos folyóirat 1998/2.száma,s ebben volt szerencsém olvasni Pusztai Gábor:Egy hazánkfia a holland gyarmati irodalomtörténetben. Székely László a Holland-Indiákon című,kitűnő és gondolatébresztő tanulmányát. Remek publikáció ez,eredeti forrásokra alapozva. Olyan magyar alkotó embert mutat be,akit mi itt Magyarországon kevéssé ismerünk, Hollandiában viszont jelentős irodalmi személyiségként tartják szánon Székely László Ajakon született,Kisvárdán és Debrecenben járt iskolába,de egy idő után megúnta a tanulgatást,és Szumátrára költözött. Ez a sziget akkor a Holland-Indiáknak nevezett terület része volt. Székely László itt munkafelügyelő lett,több ūltetvényen is kipróbálta magát. Aztán elcsábította egy ültetvényes feleségét,akivel aztán összeházasodtak. A helyi holland közösség erre kitaszította őket.  Mindezen kalandos életút mellett Székely László regényeket írt,melyek itthon is megjelentek. Kassákot(akit itthon a kor gyanakvással kezelt),Márait

 A Kortárs folyóirat 1977/1.száma közli Bertha Bulcsu:A fejedelem sírja felett című novelláját. A történelmi ihletésű cím arra utal,hogy a magyar néphagyomány szerint Árpád fejedelem sírja valahol Óbudán található. A történet ehhez képest igencsak modern. A Bertha család Zuglóról Óbudára költözik egy panellakásba. Csakhogy a lakás kicsinek bizonyul,így aztán megpróbálják elcserélni. Jönnek a vevőjelöltek,egynémelyik igencsak nagyképűen viselkedik,de az a lényeg,hogy senki nem akar a panelrengetegbe költözni. Bertha Bulcsú azonban kap egy lelki kárpótlást:az ablakból minden nap látja,hogyan jönnek-mennek kollégái Budapesten. Látja MGP-t,a híres színikritikust,Ronyecz Máriát,a feleségét,látja Szakonyi Károlyt,Moldova Györgyöt,Csurka Istvánt.  A finom hiperrealista stílusban írt próza szimbolikus. Az óbudai lakás a Kádár-korszak Magyarországát,a csere lehetetlensége pedig a kitörés lehetetlenségét szimbolizálja. Kárpótlás pedig a szellemi élet,az igen magas szintű irodalmunk és színházunk

 A Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat 1977/3.számának 422.oldalán olvashatjuk Veress Miklós:Munkadal c.versét. A költemény 18,zömében 6 szótagú sorból áll. Minden sor kisbetűvel kezdődik, a sorok végén pedig nincs írásjel. A költő ezzel a munka folytonosságát,örök ritmusát akarja érzékeltetni. A vers csak formáját tekintve munkadal. Valójában élet és halál körforgásáról,a dolgok ciklikus újrakezdéséről szól. Ennek a folyamatos elhalás-újrakezdésnek akkor lesz vége,ha elfogyik az éltető víz,minden kiszárad,elcsendesedik,s úrrá lesz a világon az őrület. Veress Miklós Munkadala népi stílusú,de nagyon modern,filozófiai szakszóval ontológiai kérdéseket feszegető vers. A 15-18.sorokban található antik mitológia-történelmi utalás pedig a folyamatok örökérvényűségét és egyetemességét hangsúlyozza. 

 A Kortárs irodalmi és kritikai folyóiratnak anno több százezer Olvasója volt. Mai világunkban ezt már nehéz elhinni...  A Kortárs folyóirat 1977/3.számának 371.oldalán olvashatjuk Tandori Dezső:Folytatódik c.versét. A 22 soros,egytagú költemény az idő (szándékosan írom kisbetűvel) folyamában vergődő,akár még az örökkévalóság dicsőségéig is eljutó embert,az alkotót mutatja be. Az ember utazik múltban és jövőben (Dante-verebek-tercinák),vagy épp a középkori kolostor falán függő telefon metaforájával mutatja ezt a Költő. A nagybetűs Beszélgetés a jelen zsibongását jelenti,az odaverődő-visszavettető titokzatos erő pedig az idő. Az ember ebben az időben úszik,és időnként kiemelkedik belőle,gondolom,ez a földi lét tartama. De minden földi létnek a feledés lesz a vége.  Nem nehéz észrevenni a versben a görög-római mitológia,azon belül is az időelképzelés hatását. Tandori Dezső azonban csak nagyon ritkán tesz direkt utalásokat az őt ért hatásokra. Ebben a versben minden 20.századi. Ettől jó,e

A Hitel című irodalmi-kulturális folyóirat 2016.márciusi számában olvasható egy tervezet. Ebben a tervezetben magyar írók azt kérik, hogy engedélyezze a hatalom ( mivel 1957.áprilisi a keltezés, immár a Kádár-hatalomról beszélünk) az Arany János Irodalmi Társaság, a Magyar Írás folyóirat, illetve a Magyar Írás Szövetkezet működését. A tervezetet aláírták:Bernáth Aurél, Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron. Impozáns névsor. A hatalom mégsem engedélyezett semmit. Ehelyett létrehozták az Élet és Irodalom folyóiratot. Ha engedélyezték volna- bár a történelemben nincsen " ha"- akkor vagy - nyitottabbá, többpólusúvá vált volna a Kádár-korszak irodalmi élete 1956.után - az egymással marakodó szekértáborok szétszedték volna a magyar irodalmat. Döntsön a Kedves Olvasó! 

A Magyar Műhely művészeti folyóirat 177. számában olvashatunk jó Handó Péter-verseket (is). Amúgy a szám önmagát teljes egészében a dadaizmusnak szenteli. A Handó Péter-versek legjobbika szerintem A bölcs Öde fiolzofál. Az a jó benne, hogy nem tudjuk meg, kicsoda az az Öde, de egy idő után már nem is érdekel. Miért is, mikor ilyen sorokkal találkozunk: " Kétszer nem lehet/ugyanabba a kislányba nézni...". És hasonlók. Handó Péter szétszedi a közhelyeket. Bontja az uncsi házat. Felaprítja, amolyan dadaista fejszével. De ez a tevékenység engem speciel szórakoztat. Aztán, hogy még irodalom is? Ja igen, igen, az... Handó Péter: A bölcs Öde filozofál.Magyar Műhely 177.4-6.o.

Bevallom férfiasan: Nem tartozom Tormay Cécile Bujdosó könyvének rajongói közé. Megértem persze, hogy az első világháború és Trianon után, abban a történelmi szituációban, felgyűlt a sok magyar sérelem, és ezt valahogy ki kell írni, meg kell fogalmazni, ki kell mondani, bele a világ arcába- ennek ellenére úgy vélem, a hisztériakeltés még nem fegyver. Az csak indulat. Örömmel olvastam Szolláth Dávid írását (Az elbeszélő hitelvesztése) a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat 2013.februári számában. Mindennel egyetértek. Ez a könyv antiszemita, méghozzá csontig-velőig. Azonkívül rosszul szerkesztett, valószerűsége megkérdőjelezhető. Szolláth Dávid erre remekül rámutat tanulmányában, mely őszinte, intelligens- ellentéte az általa elemzett műnek. Jó lenne, ha a magyar kulturális médiumokban csak ilyen színvonalú írásokat olvasnánk. Tormay Cécile-t nem szabad felvenni a középiskolai tananyagba! Ha pedig már megtörtént, a magyartanárok tanítsanak inkább mást! 

Az Alföld Debrecenben megjelenő kulturális folyóirat, már régóta meghatározó tényezője a hazai intellektuális médiának. Nincs politikai vagy gazdasági irányultsága, népieknek és urbánusoknak, balosoknak, jobbosoknak, avantgarde-oknak és klasszicizálóknak. A 2012/8. számban olvasható Poós Zoltán: A daráló című verse. Szerintem a 21. századi magyar létösszegző líra eddigi gyöngyszemei közé tartozik. Az elmúlásról, a földi élet ideiglenességéről szól, a láthatatlan világ fölényét hangsúlyozza a látható világgal szemben. A dara, mint metonímia nagyon szokatlan a magyar irodalomban, jelentése többrétű. Jelenti egyfelől disznók táplálékát- az emberi élet is így végződik, az ember ( vagy ahogy a versben írják: férfi) táplálékot fogyaszt, és táplálékként végzi. Aztán jelenti a dara a mulandóságot, a könnyűséget, az elillanást. Nagyon illik a tartalomhoz a versszerkezet: 7-3-6-3-5-3 soros versszakokból áll- ha tovább folytatódna eljutnánk a 0-3 egymásutánig. Nagyon szép vers, mindenkinek ajánl