Gróf Batthyány Lajos levelei és naplója fogságában

 Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetének megértéséhez nélkülözhetetlen Kelemen Erzsébet írása,mely a Hitel folyóirat 2008.októberi számában(3-33.o.) jelent meg. Címe:Tiszta szándék(Gróf Batthyányi Lajos olmützi és pesti naplója,levelei).

Az írás alapja egy dosszié,melyet egy örökös adott át a Szerzőnek. Kelemen Erzsébet rekonstruálta a dokumentumok időbeliségét,maivá formálta a helyesírást,és kiegészítette a szöveget kortársak Batthyányról írott szövegeivel. 

Megtudhatjuk,hogy a grófot három hónapig még szabad levegőre sem engedték. Képet kapunk az első felelős magyar miniszterelnök védekezési stratégiájáról-amely egyébként a tények tiszteletén és a törvényesség mindenekfelett való voltán alapul. A hadbíróság-melynek Batthyány szerint politikai ügyekben nem is lett volna szabad ítélkeznie-folyton Batthyány,és ezzel együtt az egész 1848-49-es forradalom és szabadságharc törvényességét vonta kétségbe. Azzal vádolták a grófot,hogy megszegte a Pragmatica Sanctiot,aztán meg azzal,hogy megszegte az 1848.áprilisi törvényeket. Az újoncozást pedig felségsértésnek igyekeztek beállítani. Egy érdekesség:nem engedték,hogy Batthyány találkozzon Deák Ferenccel. Féltek a haza bölcsétől,de nagyon.

Az örök kérdés,mely történésznemzedékek egész sorát foglalkoztatta:tudta-e Batthány,hogy halálra fogják ítélni?Kelemen Erzsébet publicisztikájából az derül ki,hogy-bár nem voltak illúziói afelől,hogy elítélik-,halálos ítéletre nem számított. Néhány évet gondolt csupán. Ennek fényében kell látnunk a gróf sikertelen öngyilkosságának tragédiáját. 

Kelemen Erzsébet sajátos stílusban írt,történelemhez mindvégig hű tanulmánya alapvető a 19.századi magyar történelem megértéséhez. Ajánljuk minden,a korszakkal foglalkozó kutatónak,illetve a történészek,tanárok szélesebb táborának is.