Környezetvédelem:négy modell a gazdaság és a fenntartható fejlődés összefüggéséről

 A fenntartható fejlődés- amely a környezetvédelem területén napjaink egyik legfontosabb kutatási területe-  napjaink egyik legvitatottabb politikai kérdése is, gyakorlatilag mindennap előkerül a médiában. Maga a probléma azonban messze nem mai keletű: már húsz éve is elég sokat foglalkozott ezzel a témával az akkori sajtó. 
Az ÖKO folyóirat 1994/2. számában igencsak érdekes és szakavatott tanulmányt olvashatunk Dr. Kerekes Sándor tollából. Címe: a fenntartható fejlődés kérdőjelei magyar nézőpontból. Nem szeretném itt most az egész művet ismertetni ( lényege: a fenntartható fejlődés lehetőségeinek elemzése a Brindtland-jelentés alapján.. ). Itt most csak a tanulmány egyik pontjával foglalkozunk, melyben a Szerző a fenntartható fejlődés lehetséges modelljeit ismerteti. A Föld eltartóképessége optimista és pesszimista felfogásban címet viseli ez a szövegrész.
- Az első modell szerint egyes mutatók együtt nőnek a gazdasági fejlődéssel. Kerekes doktor itt a termőterületek növekedését emeli ki. 
- Szigmoid növekedési modell: Az eltartóképesség egy ideig exponenciálisan nő, aztán a növekedés megáll, beáll egy állandó szintre.
-A harmadik modell: a gazdasági vezetés meghozza azokat az intézkedéseket, melyek által az erodálódott rendszerek helyreállnak, és ez elég. Szerző példája. ha túlhalásszák a tengert, akkor korlátozni kell a halászatot és az egyensúly máris helyreáll. 
- Negyedik modell, avagy a katasztrófamodell:a beavatkozások káros következményei nem regenerálhatók. 

Azt gondolom, napjainkban az a kérdés, hogy a harmadik vagy a negyedik modell következik be. A 21.századi optimista ökológusai a harmadik modellben, míg a pesszimista szakemberek a 4.modellben hisznek. Ha ez utóbbi következik be, az nem valami túl jót az emberiségnek. 
Dr. Kerekes Sándor írására még egyszer mondanám:kitűnő! 

A folyóiratnak élő linkjét nem találtam, de lehet, hogy ez csak az én idétlenségem következménye.