Pulszky Ferenc fenntartásokkal ugyan,de kedvelte Petőfit

 Pulszky Ferenc a reformkor egyik hatalmas egyénisége volt:politikus,irodalmár,természettudós és még sok más,igazi polihisztor. Petőfi Sándor költészete azonban még neki is új volt,és meglehetősen nehezen dolgozta fel. De feldolgozta,és fenntartásokkal bár,de a Magyar Szépirodalmi Szemle 1847.évfolyamának I.számában alapos,szinte mindenre kiterjedő kritikát tett közzé Petőfi összes költeményeiről.

Ami nem tetszett neki,az a Felhők ciklus darabjai,Pulszky szerint ezek egyszerű német mintázatra írt versek,s olykor "sületlenségeket"tartalmaznak. Pulszky a fantázia túlzott szárnyalását,a mértéktartás hiányát kárhoztatja. 

Ugyanakkor maximálisan elismeri Petőfi népdalait,ezeket a magyar költészet követendő példájának tartja. Még az olykor pikáns költői képeket,szóhasználatot sem kifogásolja,lévén ezek a népdal sajátjai. Egyedül az asszonáncok ellen van kifogása (azóta tudjuk,hogy az asszonánc is a magyar népdal sajátja). Tehát Pulszky elfogadja a népies költészet szabálytalanságait,de a nyugati típusú műköltészetben a klasszicista szabályok teljes betartását várta el.

Közel 180 év távlatából jó volt olvasni ezt a kritikát. Egyenes volt,ugyanakkor emparikus. Nem címkézett,mint oly sokan a mai kritikusok közül. Nem reklámozott semmit,saját magát sem.

Későbbi cikkeiben pedig Pulszky mértékül állította Petőfit a kortársak elé. Személyes viszonyuk is korrekt maradt. 

Ez volt a magyar irodalom nagy korszaka.