Tegyük életszerűvé a matematikát,de azért vigyázzunk!

 A matematika a legtöbb ember számára valami speciális dolog,amihez neki nincs tehetsége. Tudják ezt a matekkal hivatásszerűen foglalkozók is,ezért minden médiamegjelenés során igyekeznek tárgyukat életszerűvé tenni. Olykor azonban túlzásba esnek.

A Középiskolai Matematikai Lapok 1969/2. számában található két feladat. Az 1204.feladat szerint két barát,bizonyos Jóska és Gábor,állnak az út szélén nyáron,minden nap,és megnézik 51 egymás után elhaladó autó rendszámát és ha minden szám különbözik,Jóska kap 1 pontot,amúgy Gábor. A végén aztán összevesznek,hogy ki nyer. Könyörgöm:ki az a két bolond gyerek,aki ilyet játszik? Nem tudok elképzelni két kamaszt,amint ilyesmivel múlatják az időt.

Az 1209.feladatban négy testvér egy kör alakú legelőt örököl. Önök láttak már kör alakú legelőt? Elképzelhető ugyan,de igencsak ritka. Aztán:a négy testvér mindegyikének 1-1 kecskéje van. Aki valami kicsit is ért az állattenyésztéshez,tudja,hogy aki állatot tart,a lehető legritkábban tart 1 kecskét. Tart mondjuk,10 kecskét. Vagy 5 tehenet. De egy darab kecskét ki tart?Senki. A feladat tehát életszerűtlen. Viszont a probléma,amit felvet,fontos:hogyan osszunk el területet úgy,hogy a mozgó objektumok mindegyike saját területén belül mozogjon? Ez fontos kérdés. Éppen ezért illett volna gyakorlatiasabb példán keresztül demonstrálni. 

Amikor tudományt népszerűsítünk a médiában,igyekeznünk kell az életszerűvé tenni. De vigyázzunk,mert nem minden életszerű,ami annak tűnik!