A vakok és látássérültek helyzete Japánban az 1980-as években

 A Vakok Világa című folyóirat 1988/3. számának 21.oldalán olvashatjuk Micuo Iwajama cikkét ( A vakok Japánban), amely- nem nehéz kitalálni, a japán vakok és látássérültek 1980-as évekbeli helyzetét írja le. 

A magyarhoz képest irigylésreméltó helyzetben voltak a Felkelő Nap Országának vak emberei. Mind a 48 prefektúrában ( ezt magyarul kormányzóságnak, tartománynak fordíthatjuk) működött és jelenleg is működik legalább egy komplex iskola a vakok és gyengénlátók számára. Itt bölcsődétől a középiskolai érettségiig speciális képzésben részesültek a hallgatók. Ugyanazt tanulták, mint látó társaik: japán irodalmat, történelmet, matematikát, illetve különleges távol-keleti orvoslási eljárásokat, például akupunktúrát, masszást, amely aztán nagyon sok felnőttnek a megélhetését is szolgálta. A cikkben nem szerepel, de egészen más volt már akkor is a látó társadalom hozzáállása sérült társaikhoz, nem sajnálták, hanem egész embernek tekintették őket. 
Azt gondolom, azóta- a technológiai fejlődésnek köszönhetően- méginkább igyekeznek kiszolgálni a vak emberek igényeit. 

Azt sem hallgatja el a cikk, hogy azoknak a helyzet,e akik felnőttként, 50 év fölött veszítik el a látásukat, nehéz a helyzete. Hogy nekik milyen lehetőségeik vannak, arról egyetlen szó sem esik. Gyanítom, nem sok.