Spanyol film, amelyben senki sem az,aminek látszik,és amúgy tombol a szenvedély

 Nagyon szeretem a szenvedélyes filmeket. Olyan mozgóképalkotásokat, melyben a rendező nem a minimalizmusra, hanem az ember- azaz a színész- kiteljesítésére törekszik. A Solo mia!( szabad magyar fordításban: Enyém vagy!) című spanyol film ilyen. 
Itt minden mögött szenvedély lapul, mindennek van érzelmi többletjelentése. A kék égnek, a felhős égnek, a szürke égnek. A virágnak, a fonnyadó virágnak, a csokorba font virágnak, a széthajigált virágnak. Minden élet és halál kérdése. Csók közben egy félresikerült pillantás. Javier Balaguernek ez volt az első filmje, mégis kiforrott rendező benyomását kelti. A fények, a tárgyak, a hangsúlyok, még a férfiingek is, valamit kifejeznek. A néző pedig érti a szimbólumokat, és gyönyörködik bennük. Saját világot teremt a rendező.

Pedig a történet szépnek éppen nem mondható. Joaqim ( Sergio Lopez) és Angela (Paz Vega) rövid együttélés után összeházasodnak, és Angela számára elkezdődik a földi pokol. Joaqim ugyanis féltékenykedni kezd, rossz természetűvé válik, egy idő után már erőszakos is. Ráadásul- hiába féltékeny- ő maga is érdeklődik más hölgyek iránt. Egy erőszakos esti ágyjelenet után Angela elhatározza: bosszút áll. Előbb a hivatalok útján próbálkozik, feljelent, bejelent,de mindez senkit nem érdekel. Aztán, látva a hivatalok tehetetlenségét, saját kezébe veszi a sorsát, ő maga lesz a Nemezis. Egy székhez kötözi férjét és pisztollyal fenyegeti. 

Persze, adódik a következtetés, el lehet válni, te erre, én meg arra. Csakhogy van egy bökkenő: ez a két ember, dacára annak ami történt, szereti egymást. Angela nem megszabadulni szeretne Joaqimtól, hanem azon dolgozik, hogy férje jobb ember, megbízható, hűséges társ legyen. Naivitás? Mondhatjuk, az. Vagy éppen a szerelem mindent legyőző ereje. Szerelem és bosszú. Mindez takargatva a világnak való megfeleléssel, eljátszva a kitűnő, problémamentes házasságot.Hátborzongató.
Kinek ajánljuk ezt a filmet? Hát, azt gondolom, 18 év alattiaknak nem kellene megnézni. Hiányzik még a tinikből a film felérzéséhez szükséges tapasztalat. Inkább felnőtteknek, mégpedig házas felnőtteknek javaslom. Elképesztő élmény, Sergio Lopez hatalmasat alakít, szinte szemünk előtt látjuk, ahogy percről percre, óráról órára elhatalmasodik rajta a gonosz. Paz Vega pedig remekül hitelesíti az érzelmeivel küszködő, erősnek látszó, de belül szerény, szeretetreméltó nőt. 
A bemutató idején( 2003) a magyarországi sajtó, és  média nem különösebben kapta fel ezt a filmet. Alig jelent meg róla kritika, igaz, az pozitív kicsengésű volt. Azt gondolom, mindez nem kellene, hogy bárkit is zavarjon. Ami jó, az jó. Érdemes megnézni.