Magyar Napló, 2017.december
A Magyar Napló a magyar irodalom reprezentatív ( minősége okán) folyóirata. A Magyar Írószövetség adja ki. A 2017. decemberi szám több meglepetést is tartogat. Kezdjük mindjárt Czilczer Olga verseivel, melyek közül a Miféle madarak címűt tartom jobbnak- sőt, az egész 2017. esztendő magyar irodalmi termése egyik gyöngyszemének. A madár, mint a sors, az emberi élet, a végtelenedő tér és idő allegóriája nem egyedülálló irodalmunkban, de ahogy ezt a témát Czilczer Olga kibontja, az nagyon is újító szándékra, mindemellett alapos poétikai felkészültségre vall.
Marcsák Gergely pedig megírta az egyik legjobb kortárs karácsonyi verset. A Tóth Árpád és Kosztolányi- parafrázisként induló műben a zajos karácsonyi vásár hangulata ötvöződik a szerelemmel. És hogy a fogyasztói társadalom mindent elnyel, elural: nem az ember talál a bankautomatára, hanem a bankautomata talál az emberre.
A prózai művek közül nagyon tetszett Pósa Zoltán: Gólyaavatás/68 című novellája. A gulyáskommunizmus idején egyetemi gólyabált rendeznek, ott van minden politikai léhűtő, a paradoxon szót sem ismerő pártvonalon odakerült egyetemi tanár, az agresszív, erőszakos rendőr, a letiltott verseivel egyetemi berkekben hőssé váló lázadó, no meg a férfira vágyó, mondhatni: tüzelő fiatal lány. Nagyon megkapó, markáns karakterábrázolás jellemzi ezt a novellát.
A Magyar Napló, mint ahogy egész irodalmunk, nem most örvend a legnagyobb népszerűségnek. De ezen ideje változtatni, mert a színvonal, az nem sikkadhat el csak úgy. Az örökkévaló.
Marcsák Gergely pedig megírta az egyik legjobb kortárs karácsonyi verset. A Tóth Árpád és Kosztolányi- parafrázisként induló műben a zajos karácsonyi vásár hangulata ötvöződik a szerelemmel. És hogy a fogyasztói társadalom mindent elnyel, elural: nem az ember talál a bankautomatára, hanem a bankautomata talál az emberre.
A prózai művek közül nagyon tetszett Pósa Zoltán: Gólyaavatás/68 című novellája. A gulyáskommunizmus idején egyetemi gólyabált rendeznek, ott van minden politikai léhűtő, a paradoxon szót sem ismerő pártvonalon odakerült egyetemi tanár, az agresszív, erőszakos rendőr, a letiltott verseivel egyetemi berkekben hőssé váló lázadó, no meg a férfira vágyó, mondhatni: tüzelő fiatal lány. Nagyon megkapó, markáns karakterábrázolás jellemzi ezt a novellát.
A Magyar Napló, mint ahogy egész irodalmunk, nem most örvend a legnagyobb népszerűségnek. De ezen ideje változtatni, mert a színvonal, az nem sikkadhat el csak úgy. Az örökkévaló.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése